Országgyűlési Napló - 2012. évi nyári rendkívüli ülésszak
2012. június 18 (203. szám) - Új bizottsági tagok megválasztása - A Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi XXIII. törvény és a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HILLER ISTVÁN (MSZP):
138 Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Igen tisztelt Képviselő Urak! Az előte rjesztett törvénymódosítás, szerkezeti törvénymódosítás egy olyan törvénymódosítás, amely központosít, centralizál. Akkor lehet azonban valóban megérteni a törvénymódosítás lényegét, és akkor lehet ezt értékelni, ha magát azt a rendszert nézzük, amelyben j elenleg a magyar kulturális politika él, és azt a szerkezetet, amelyben működik. Más alkalmakkor elmondtam, de a jelen törvénymódosítás megismételteti velem, hogy bár természetesen az alkotmányos berendezkedésünk értelmében minden miniszterelnöknek joga va n olyan kormányszerkezetben, olyan kormánnyal kormányozni az országot, amilyent a legjobbnak tart, azt állítom, és az elmúlt két év nemhogy megcáfolta volna, hanem sokkal inkább megerősítette azt a kijelentésemet és kijelentéseket, amelyek azt bizonyítottá k és állították, hogy egy ilyen óriási minisztériumban, amely az egészségügytől az oktatáson át, a sporton keresztül számos területet foglal magában, a kultúra ügye, a kulturális politika kormányzaton belüli érdekérvényesítő képessége és mindaz, ami egyébk ént a költségvetést és a kultúrát összeköti, tehát nem egyszerűen az értelmiségi, a művészeti megközelítése a kultúra fogalmának, hanem a napi gyakorlati politikai valóságba történő adaptációja, az súlyos kárt fog szenvedni. Aki egy kicsit ismeri a magyar politikai valóságot, és az olyan különböző érdekérvényesítő képességgel rendelkező területek erejét is látja, amelyeket itt egy minisztériumba kényszerítettek, az különösebb, a kultúra iránti tapasztalat nélkül is tudhatta, hogy ez lesz a helyzet. A költsé gvetések, majd a költségvetési módosítások egész sora bizonyította ezt az elmúlt két évben, amelynek eredményeként a kultúra költségvetési státusa, ezen belül külön ki kell emelnem a magyar közművelődést, a középvárosok, a kisvárosok és különösképpen a kis települések közművelődési helyzetét, immáron valóban minden túlzás és esetleg más esetekben gyakorolt ellenzéki, talán a helyzet tragikus bemutatására utaló gondolat nélkül is azt mondhatom, példáját ritkítja az elmúlt fél évszázad magyar történetében. Val óban arról van szó, hogy közművelődési intézményeink döntő többségében semmilyen program költségvetés hiányában nem folyhat, vagy legalábbis nem a központi költségvetés révén. Azt mondhatom önöknek, hogy a 2010. évi kormányváltás idején az egykori Oktatási és Kulturális Minisztérium kulturális részlege, hogyha méltányos vagyok, és a jelen kormány kormányszerkezetét, a különböző területeket, amelyek ma más minisztériumoknál találkoznak, levonom az akkori költségvetésből, azt állíthatom, hogy hozzávetőlegesen 70 milliárd forinttal gazdálkodott a kulturális terület. Ez, ha párhuzamba állítom a jelen helyzettel, akkor 26,9 milliárd forint, a néhány nappal ezelőtt beterjesztett jövő évi költségvetés valamilyen módon emelése esetén a kulturális terület alulról köz elíti a 30 milliárd forintot. Ezt az igen jelentős költségvetési pozíciócsökkenést sikerült ebben a kormányszerkezetben elérni. Ez tehát az egyik. A másik összetevő a Nemzeti Kulturális Alap, amelynek történetét a képviselő asszony, aki előttem szólt, hűen adta elő egészen 2011től, de mindannyian tudjuk, hogy nem itt kezdődött a történet. A Nemzeti Kulturális Alap megálmodói, történetesen egyébként Antall József kormányának tanácsadói és maga a miniszterelnök gondolatait megvalósító politikusok és az egymá st követő kormányok ápolták a Nemzeti Kulturális Alapot egy akkor modernnek hitt és egyébként akkor, azt kell mondanom, modern módon felállított szerkezetben, amelyben különböző járulékok összessége adta a Nemzeti Kulturális Alap főösszegét. Másfél évtized azonban ezt a rendszert éppen a körülmények változása miatt megrengette, ezért 2009ben döntöttünk úgy hosszabb előkészületek és különböző viták után, hogy a járulékrendszert eltöröljük, és a szerencsejáték játékadójának, ezen belül is az ötös lottó játék adójának 95 százalékára telepítjük a Nemzeti Kulturális Alapot, ez képezi a főösszeget. A járulékbevételek 2008ban 7,6, 2009ben 7,8 milliárd forintot tettek ki, majd amikor azon teljes évben, amikor már az ötös lottó játékadója tette ki a Nemzeti Kulturá lis Alap főösszegét, meghaladta a 10 milliárd forintot az NKA bevétele. Minden valószínűség szerint 2012ben ez eléri vagy enyhén meghaladja a 12 milliárd forintot.
