Országgyűlési Napló - 2012. évi nyári rendkívüli ülésszak
2012. június 18 (203. szám) - A Nemzetközi Valutaalap Alapokmánya módosításának kihirdetéséről és Magyarország kvótájának megemeléséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
129 informatikai rendszer bérlése, a gyártási technológia bérlése. Ezek lényegében felső kalap nélkül valósulhatnak meg, és hallom én a fideszes sirámokat a tekintetben, hogy hát nem szabad jobban terhelni ezeket a cégeket, hiszen kimenekülnek Magyarországról, feltépik a kábeleket, elhagyják az országot. A helyzet ezzel szemben az, hogy egyetlen nagy multi sem emiatt, sem a közteherviselésbe való bevonás szándéka miatt megy el, ha elme gy Magyarországról. Nagyon sok közülük - mint például a bankrendszer képviselői, tisztelet a kivételnek - már évek óta nem látják el legalapvetőbb feladatukat, ami a gazdaság hitelezése, finanszírozása lenne. Tehát betesszük a közösbe a nagy pénzösszegeket , és még azt az alapfokú ellenszolgáltatást sem kapjuk vissza, hogy mondjuk, a bankrendszer hitelezze a gazdaságot, pedig hát ezért áll egy állam érdekében bankrendszert fenntartani, és mindazon kiváltságokban részesíteni, amelyekben egyébként indokolatlan ul részesül. Látható az is, hogy az IMF ideküldött képviselői erősítik meg, hogy a magyar kormány igenis ismeri az IMF azon feltételeit, amelyek a hiteltárgyalások megkezdéséhez, folytatásához, majd sikeres lezárásához szükségesek. Erről tanúskodott már a Széll Kálmánterv 2.0 néven hírhedté vált megszorító csomag is, amely egy nagyon brutális, több száz milliárdos elvonással mármár közelít a Bokroscsomag elvonási szintjéhez; egy olyan megszorító csokrot foganatosít Magyarországon, amit magyar politikus n em találhatott ki. Ez egy külföldről, az IMF flottájából finomra hangolt megszorító csomag, amit a jövő évi költségvetés is folytat a tekintetben, hogy nem csak a bankokra kivetett állítólagos sarcokat teszi átháríthatóvá minden szinten - egyedül Matolcsy György látja úgy, hogy nem lehet ezeket áthárítani, minden épeszű ember úgy látja, hogy át lehet őket hárítani. De az is látható, hogy amikor a tranzakciós adó kapcsán a költségvetési becsléseiket százmilliárdos nagyságrenddel módosítják fölfelé, belekódol ják a rendszerbe azt, hogy a bankok, pénzintézetek egy tisztességes monitoringrendszer hiányában ezt az egész terhet áthárítják az ügyfelekre, a hitelesekre, a lakosságra. Emellett ismét 40 milliárddal megszorítják a gyógyszerkasszát, az adósságcsökkentés erőltetett ütemét tartva további 2 százalékos adósságcsökkentést helyeznek kilátásba, ami kódolja, előre prognosztizálja azt, hogy itt bizony újabb megszorítások következnek, vagy a jelenlegi adókra történő ráerősítés, vagy adott esetben még új adófajták k ivetése. Ennek köszönhető, hogy 2010 óta mintegy másfélszeresére nőtt a kivándorlási kedv Magyarországról; nem az utóbbi húsz évben, 2010 óta következett be ez a növekmény, nem lehet elmúltnyolcévezni, nem lehet másokra fogni, az utóbbi két évben következe tt be ez a folyamat, és erre kellene a válaszokat megtalálni. Ugyanakkor az is látható, hogy az a rekordszintű kamattenger, az az 1325 milliárd forint, amely a költségvetési tervezetben szerepel, emellé a további IMFterhek, a feltétel nélküli gazdasági be hódolás, tehát minden feltétel teljesítése egy olyan hármas bilincset, abroncsot tesz a magyar gazdaságra, ami lényegében kitermelhetetlenné teszi azt a tőkemennyiséget, amely a gazdaság valódi helyreállításához lenne szükséges. Ezt fejeli meg az, hogy ige nis sárga veszedelmet hozott a jelenlegi kormányzat Magyarországra. A sárga veszedelem jellegénél fogva az, hogy a kifizetetlen sárga csekkek tengere önti el a magyar lakosságot, ennek köszönhető a lassan már 4 millió, létminimum alatt élő személy. Itt is nehéz visszamutogatni, hiszen 300 ezerrel nőtt ez a szám a kormányváltás óta. Tehát én elismerem, hogy katasztrofális gazdaságpolitika folyt előtte, de ami azóta történt, sajnos nem volt képes csillapítani a helyzeten, és azt is látnunk kell és láthatóvá k ell tennünk, hogy itt bizony nem elég pusztán számokban gondolkodni, amikor erről a kérdésről beszélünk. Látnunk kell azt, hogy az ország versenyképessége nem öncél, és önmagában nem lehet cél. Egyébként egy 8 százalékos visszafizetési ráta, amely az állam papírokat illeti, adott esetben már a csőd felé hajlik bizonyos egészséges nemzetgazdaságokban. Mértékadó szakértők szerint ez már a csődszint felé közelít, de mégsem csak a versenyképesség helyreállítása lehetne egy kulcsfogalom. Egy tisztességes országba n, ahol nemcsak az IMFhatás érvényesülne, bizony mérnék mutatószámokkal nemcsak a GDPt, hanem a kivándorlási kedv alakulását, a gyermekvállalás könnyű vagy nehéz mivoltát, az egészségügyhöz való hozzáférés fokát, az oktatás elérhetőségét.
