Országgyűlési Napló - 2012. évi nyári rendkívüli ülésszak
2012. július 2 (211. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - PÁLFFY ISTVÁN (KDNP):
1044 A várólista. Július 1jével ott van, hogy a várólista országosan, központilag kezelhető. Most fogjuk csak majd tud ni azokat a tételes számokat, hogy hányan is várnak és mire, és most tudunk arról gondoskodni, hogy transzparensen a sorban állóhoz jusson el a beavatkozás. Tehát nagyon igyekszünk azon, hogy transzparenssé tegyük és célzott módon rövidítsük a várólistákat . Tehát a legtöbb olyan kérdéshez, amit említett, pozitív teljesítmény vagy pedig célzott beavatkozás kapcsolódik. Köszönöm szépen a figyelmét. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Köszönjük szépen, államtitkár úr. A tisztelt Ház tól itt a nagy forróságban nagyobb figyelmet és kisebb zajt, kisebb háttérzajt szeretnék kérni, mert következik Pálffy képviselő úr, ő is szeretné elmondani a napirend előtti hozzászólását, és egyre nehezebben követhető a háttérzaj miatt a hozzászólások eg ymásutánisága, akár kormánypárti, akár ellenzéki képviselő is szól. Tehát következik a KDNP, Pálffy István képviselő úr: “Az európai elit válsága” címmel, öt percben. PÁLFFY ISTVÁN (KDNP) : Köszönöm a szót és a segítséget is, elnök úr. Kedves Képviselőtá rsaim! Tisztelt Ház! Meglehetősen hálátlan dolog most egy ilyen miniszterelnöki napirend előtti után visszatérni az európai válság problémájára, de a válság mibenlétét azért szükséges nagyon pontosan leírni, hogy megértsük, mi is történt velünk az elmúlt 2 060 évben, és ha megértettük, akkor tudunk igazán történelmi megoldások után nézni. A válság alapvetően gazdasági, politikai, pénzügyi természetű, de a nagy eurókatasztrófa esélyének árnyékában van egy olyan körülmé ny, ami el szokta kerülni a figyelmet, ez pedig általában véve az európai projekt, az európai politikai elit válsága. Mire gondolok? Lassan hetven évvel ezelőtt az európai egység gondolata még egy egyetemes társadalmi projektnek indult az európai keresztén ység hagyományain. Ez alapján mondta azt Robert Schuman, hogy Európa jövője vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Schuman a keresztény erkölcsű, ezen nyugvó Európát látta a társadalmi szolidaritás megvalósítójának, és az európai népek és a szuverén nemzetek integrációját is egyfajta széles, egyetemes, tehát katholikosz alapon gondolta el. Tisztelt Képviselőtársaim! Tudjuk, hogy a háború utáni elit az integrációban látta a garanciáját annak, hogy egy nagy kataklizmát el lehessen kerülni: béke, demokrácia, ver senyképes piacgazdaság - ez volt az egységesülő Európa hármas célrendszere. Az akkori nemzedék ezt hagyományozta, ezt üzente tovább a következő generációnak, azonban ezek egyre távolabb kerültek a háborús traumától, és bizony az unokák szemében, mondjuk, a II. világháború már semmivel sem volt valóságosabb, mint a keresztes háborúk, teszem azt, vagy például a vallásháborúk Európában. Ez a háborútól már távol álló, az élményektől nem érintett nemzedék került vezető pozícióba, hatalomba az ezredforduló után, pont abban az időszakban, amikor az európai integráció előnyei csökkenni kezdtek, és egyre nagyobb távolság alakult ki az elit és az európai polgárok között, egyre nagyobb lett a szakadék. Ez az új elit kényelmesebbé vált, és nem foglalkozott az európai po lgárok, családok hétköznapjaival, mindennapi gondjaival, és végeredményben ezt tanúsítják az integrációt ellenző referendumok, az ír, a holland népszavazás, a franciák és a többi, és ezt bizonyítják az európai parlamenti választásokon való részvételi arány ok, amelyek fokozatosan csökkennek. Béke van ugyan és demokrácia, de veszélyben volt a versenyképesség, és ez ebből az unokák generációs elitjéből lényegében azt váltotta ki, hogy az Európai Uniót egy gazdasági elitprojektté változtatták, és ebben a pénzüg yi helyzetben a megoldások, az, amit tenni kell, és az, amit a választópolgárok el tudnak fogadni, irdatlan távolságba került egymástól. Ez tehát maga a projekt válsága és ez a politikai elit válsága is, tetézve azzal, hogy a nemzetállamok, a nemzetek szer epét, erejét nem vették kellő mértékben figyelembe, és az Unió máig
