Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 7 (185. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. VAS IMRE (Fidesz):
3525 még mindig nem vagyok meggyőződve. Igenis, van abban logika, hogy ha jogi képviselők járnak el, akkor a jogi képviselőtől egy magasabb szintű hozzáállá s is elvárható, és tulajdonképpen lehet olyan értelme annak, hogy gyorsulnak az eljárások, azonban egy év alatt ez nem bizonyosodott be. Összességében: a legjobb az lenne, ha ez egy álom maradna, tehát egy ilyen májusfaállítás utáni álom, május 2án bejött ek, volt egy ötletük, módosítsuk ezt a két törvényt, és legyen inkább egy olyan ötletük, hogy vonják vissza, bízzanak a saját kormányukban, bízzanak Navracsics miniszter úrban, aki ezt beterjesztette, bízzanak Répássy államtitkár úrban, aki emellett hossza san érvelt, és várják meg, hogy ennek a törvényalkotásnak, ami, mondom, március 1jétől hatályos, 2011. március 1jétől hatályos, tényleg vane értelme, vagy végleg el lehet törölni, és az önök kormánya nagyot hibázott, amikor ezt a parlamenten átnyomta. ( Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Köszönjük szépen. Répássy Róbert államtitkár úr jelzi, hogy hozzá kíván szólni a vitához két percben. DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Én nagyon megtisztelve érzem magamat, hogy Simon Gábor ilyen hosszasan idézett engem. Ez ritkán fordul elő, hogy ilyen hosszasan idéznek, és biztosan Vas Imre is így van ezzel, ő is nagyon büszke lehet arra, hogy Simon Gábor a saját álláspontja alátámasztá sára idézett bennünket. Most már csak egy nem világos: annak idején akkor miért nem szavazták meg azt a törvényt, amelyben ezek szerint egyetért azzal, amit akkor mondtunk. De majd biztosan eldöntik, vajon mi az oka annak, hogy sem az akkori törvényjavasla tot nem támogatták, sem a mostani törvényjavaslatot nem támogatják. Nyilván ebben van valami logika, de abban biztos vagyok, hogy ebben szakmai logikát nem lehet felfedezni. Tehát, amit most itt hallottunk öntől, az pontosan alkalmas az önök álláspontjának az alátámasztására is, meg az ellenkezőnek az alátámasztására is. Még egy megjegyzésem van. A kormány még nem nyilvánított véleményt, tehát a kormány nyilván meg fogja tárgyalni az itt elhangzott észrevételeket, és elképzelhető, hogy lesznek olyan módosító javaslatok, amelyeket a kormány támogatni tud, de ennek még előtte vagyunk. Nagyon megtisztelt volna Simon Gábor, ha nemcsak az álláspontomat idézi, hanem megmagyarázza, hogy akkor azt a törvényjavaslatot miért nem támogatták, amit ön most etalonként állított elénk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Tisztelt Országgyűlés! Kíváne még valaki hozzászólni a vitához? Amennyiben nem, akkor lezárom a vitát. Megkérdezem az előterjesztőt, Vas Imre képviselő urat, hogy kíváne válaszolni az elhangzottakra. (Jelzésre:) Ráutaló magatartásából látom, hogy igen. Öné a szó. DR. VAS IMRE (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Felhívnám képviselőtársaim figyelmét, hogy a törvénymódosítás 1. §a nemcsak a z ügyész által indított keresetekre vonatkozik, hanem az összes keresetre, amit bármelyik felperes fél indított. Jelenleg a Pp. 123. §a alapján a következőképpen szól: megállapításra irányuló egyéb keresetkérelemnek csak akkor van helye, ha a kérelem megá llapítása a felperes jogainak az alperessel szemben való megállapítása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában, vagy valamely más okból nem követelhet. Tehát megállapítás csak bizonyos kere tek között lehet. Ez a törvénymódosítás, amelyet előterjesztettünk, kitágítja azt a lehetőséget, hogy ha a marasztalás kérhető lenne, azaz a jogkövetkezmény megállapítását lehetne kérni, akkor se kelljen marasztalást kérni, hanem elegendő legyen a megállap ítás kérése. Amint azt a bíróság megállapította, utána lehetőségük lenne a feleknek arra, hogy a jogkövetkezményekben saját maguk egyezzenek