Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 29 (195. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés politikai vita kezdeményezésére irányuló beadványról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - JÁVOR BENEDEK (LMP):
4678 között, és nincs olyan sok szereplő - van a lakosság, az állam és ezenkívül a vállalati szektor. Ezek között kell megtalálni azt az egyensúlyt, amely a gazdasági növekedést is lehetővé teszi, és nem terhel túl sok terhet a szereplőkre, ami egy nagyon kényes egyensúly megteremtését jelenti. Azt állítja, hogy az emberek életszínvonalát fenntartható módon javító gazdaságpolitikára van szükség. Adóssággal n em lehet fenntarthatóan semmit sem csinálni. Tehát nem lehet életszínvonalat fenntartható módon javítani, ha el van adósodva a lakosság, el van adósodva a vállalati szektor, és el van adósodva az állam. Ez az a sarokpont, amit először át kell törni, és úgy gondolom, hogy a magyar kormány képes volt arra az elmúlt két esztendőben, hogy az adósságot csökkenő pályára állítsa, és képes volt arra is, hogy az államháztartás hiányát 3 százalék alatt tartsa. Ez teszi lehetővé azt, hogy egyre többet tudjunk foglalko zni olyan kérdésekkel is, mint a foglalkoztatásbővítés, vagy amit ön is említett, az ipar, vagy akár a turizmus, vagy az értékteremtő ágazatok, de nagyon kérném, vegye figyelembe azt, hogy amíg az adósságot nem tudjuk csökkenő pályára tenni, amíg nem tudju k a deficitet 3 százalék alatt tartani, addig ezekkel nem lehet foglalkozni se, nincs rá lehetőség. Csak azzal lehet fenntartható pályára állítani a gazdaságot, ha előbb stabilizáljuk - ezt tette meg a kormány az elmúlt két esztendőben. Köszönöm a megtiszt elő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Kövér László) : “Padlógázzal a zsákutcába” címmel szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Jávor Benedek úr, az LMP képviselőcsoportjának vezetője. Parancsoljon! JÁVOR BENEDEK (LMP) : Köszönö m a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Két éve lépett hivatalba a második Orbánkormány. 2010ben, amikor ez a kormány megkezdte a munkáját, sokan nagy reményekkel, nagy várakozásokkal néztek elébe, mások a kétharmados alkotmányozó többség miatt komoly félelmek et fogalmaztak meg ennek a kormánynak a várható munkájával kapcsolatban. Eltelt a ciklus fele, eltelt a kormány mandátumának a fele ideje, hogy áttekintsük: ezek közül a várakozások és félelmek közül mi az, ami valóra vált, mi az, amivel a gyakorlatban sze mbe kell néznünk. Joggal reméltük, hogy a kétharmados felhatalmazással ez a kormány nekiállhat azon nagy társadalmi alrendszerek reformjának, amelyeket az elmúlt két évtized kormányai nem tudtak érdemben rendbe rakni, neki tudnak állni a magyar egészségügy , nyugdíjrendszer, oktatásügy rendbetételének. Ehelyett a kormány az oktatás területén szűkítette a hozzáférést a köz- és felsőoktatáshoz, kiszorította a hátrányos helyzetben lévőket, csökkentette a felsőoktatásban állami segítséggel részt venni tudóknak a számát. Az egészségügyben átfogó reform helyett lényegében a gyógyszerkassza kifosztásának voltunk szemtanúi, a korábbi évekhez képest ma már csak az eddigieknek az 50 százalékát költi az állam az állampolgárok gyógyszerigényeinek a fedezésére. A szüksége s nyugdíjreform helyett egész egyszerűen a magánnyugdíjpénztári vagyon lenyúlását kellett megtapasztalnunk anélkül, hogy ehhez egy átfogó reform, egyéni számlák bevezetése, követhető járulékfizetés és járuléknyilvántartás csatlakozott volna. Ugyancsak ez zel a felhatalmazással várhattuk, hogy történelmi adósságok rendezésére kerül sor. Ehelyett a kormány az ügynökakták nyilvánosságát következetesen elsunnyogja, és ahelyett, hogy szembenézne a múlt valós problémáival, a két világháború közti világ kritikátl an rehabilitálását folytatja. Várhattuk azt, hogy a rendszerváltás legnagyobb kudarcának, a társadalmi, gazdasági kirekesztettségnek a felszámolására kerít sort a kormány, ehelyett továbbfokozta a társadalmi különbségeket, ehelyett szegényellenes adópoliti kát, a szociális ellátások szűkítését, a jövedelmi különbségek növelését kellett megtapasztalnunk. Remélhettük, hogy a 2010ben válságban lévő magyar gazdaság helyzetét javítani fogja a kormány. Ehelyett egy dilettáns gazdaságpolitika, egy fej- és fékevesz tett improvizáció, egy adóötletelési roham jellemezte a kormány gazdaságpolitikai tevékenységét, a szabályozás teljes kiszámíthatatlansága lett úrrá a gazdaságpolitikán, emelkedett a tbjárulék, a személyi jövedelemadó
