Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 28 (167. szám) - A magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - PÁLFFY ISTVÁN (KDNP):
861 Egyébként ez az a… - azért nem mondom, hogy problémaegyü ttes, mert nem tartom problémának, de mondjuk ez az a körülményegyüttes, ami aztán egyenesen vezet a többi megoldandó feladathoz, mert ezt a rengeteg értéket valakinek számon kell tartani, kezelni, és meg kell határozni a törvényben, hogy kinek mi legyen e zzel a dolga. Ez vezet igazából a törvényben foglalt önkéntességhez, hiszen nem lehet kötelező feladatként előírni ilyen hatalmas munka elvégzését, hogyha ahhoz nem rendeljük hozzá azokat a forrásokat, amelyek addig csak az adminisztrációra, a gyűjtemény f ölépítésére volnának elegendőek, és nem arra, hogy - úgy, ahogy itt nagyon sok képviselőtársam helyes meglátása szerint elhangzott - abból majd a magyar gazdaság számára önálló potenciál növekedjék. Ez vezet tehát az önkéntességhez, ez vezet ahhoz, hogy a települési, megyei értéktárak átruházható feladatkörökkel múzeumoknak, gyűjteményeknek ennek a bizonyos értéktárnak a létrehozását delegálhassák. (11.10) Innentől kezdve tovább foglalkoznék a törvénnyel, és köszönöm Gyimesi Endre képviselőtársamnak és Száv ay Istvánnak a hasonló megjegyzéseit, konyhából a dolgozóba, és foglalkozzunk a törvénnyel. Valóban bármilyen jó hallgatni ezeket a csodálatos történelmi előzményeket egyegy hungarikumunk vagy egyegy nemzeti értékünk kapcsán, tényleg a munkát el kell itt végezni, és ezért folytatom azzal, hogy a törvényt innentől kezdve logikusan a megoldás akarása szerkeszti. Úgy megy előre paragrafusonként, hogy ebből a kiindulási helyzetből - definíció és hatalmas feladat - megpróbálja a lehető legszikárabb módon, logi kusan elérni azt a rendszert, felépíteni azt a felfelé építkező piramisrendszert, amelynek a csúcsán aztán végül a hungarikumok kiválasztása van. Ezért is rendeli az ágazati értéktárakat létrehozni, mert mintegy intézményesen nyilvánvalóan kell valamit áll ítani az önkéntesség mellé. Arra korántsem mernék becsléseket tenni ebben a pillanatban, és azt hiszem, egyikőjük se, hogy milyen mértékben fognak települési vagy megyei értéktárak létrejönni. Ha pedig egy reprezentatív gyűjteményt kezdünk el kialakítani, és abba szellemileg, lelkileg és fizikailag is összegereblyézni mindazt a magyar nemzeti értéket, amit oda szánunk, akkor ezeket az önkéntességből származó hiátusokat, ezeket a lyukakat valamilyen módon, egy másik láb melléállításával értelemszerűen pótoln i kell. Tehát erre megfelelők azok az ágazati értéktárak, amelyek nyilván különböző definíciók és kategóriák szerint a minisztériumok keretében, felügyelete alatt létrehozzák azokat az ágazati értékeket, amelyek oda valók, és azokat nyilvántartják, rendsze rezik. Aztán innentől nyilván, ahogy a törvény építkezik, simán megy minden, mert tartalmazza a határidőket, a felelősöket, a különböző mechanizmusokat… - bizottságok, jelölés, tagok, a delegálás rendszere, visszahívás, jelentéskészítés, ez persze mindmin d vita tárgya lehet, hogy visszahívható vagy nem, vagy mennyi időre kapja a mandátumát, ki hogyan delegálja, de ezt meg fogjuk tudni oldani valószínűleg a különböző módosító indítványok összehangolásával, ezzel most nem tölteném az időt az általános vitába n. De mégis Szávay képviselőtársamnak a MÁÉRTtal kapcsolatos felvetésére azt mondom, hogy igen, ez az út, valószínűleg az, hogy konkretizáljuk, definiáljuk, lehet, hogy nem feltétlenül minden tagszervezeten keresztül, de valamilyen módon pontosan, hogy mi lyen határon túli közösségek vagy külhoni közösségek legyenek ennek a javaslatnak, ennek a lehetőségnek az élvezői, gyakorolhassák ezt a jogot, delegálhassanak tagokat, illetve megnevezhessenek nemzeti értékeket a magyar értéktárba. A négy elcsatolt terüle ten túl - ha már itt vagyunk, akkor még egy mondat ehhez - azért javasolnék egy ötödiket, akár a tengerentúlra, akár a szórványmagyarságra értendően, talán ennek is volna indoka. Tehát ezek a részletek a részletes vitában majd előkerülnek, és aztán kihozha tjuk belőlük a legjobbat. A lényeg az, hogy amit a törvény felépít, az innentől kezdve aztán több száz vagy ezer települési értékbizottság, megsaccolom, meg merem saccolni, több tízezer érték, akár több százezer adat, több tízmillió karakter és minden. Ezé rt vetem fel, hogy vajon kelle ide még fellelhető bibliográfia, de ez megint csak egy részletkérdés, lehet, hogy ezt az internet világában már el tudjuk hagyni, mint ahogy
