Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 27 (166. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
692 A szószéken félret ette aznapra készített prédikációját, és a következőket mondta: “Felelőssé teszem a belügyminisztert, aki a kereszténység első és legnagyobb parancsát megtagadja, és azt állítja, hogy vannak embercsoportok és fajok, amelyeknek gyűlölete meg van engedve. Ak i azt hirdeti, hogy szabad embereket kínozni, ha azok négerek vagy zsidók, azt, bármennyire is dicsekszik kereszténységével, pogánynak kell tekintenünk.” Következett a végső tanúságtétel. 1945. március 28án megkezdődött Győr ostroma. A püspökvár pincéjébe n ekkor már 300400 menekült tartózkodott. A következő napok folyamán egyre gyakrabban látogatták a vöröskatonák a püspökvárat. A főpásztor felkészült rá, hogy megvédi nyáját. Március 30án, nagypénteken a rezidenciájára menekült fiatal nőket követelő szov jet tisztnek útját állta, aki dulakodás közben pisztolyt rántva, három helyen is megsebesítette. A püspök összeroskadt, a megmentettek döbbenten mondták: “Püspök atyánk, értünk tette!” Fokozódó fájdalmai közepette annyit válaszolt: “Nagyon szívesen.” Ápril is 2án, húsvéthétfőn belehalt sebeibe. Halálos ágyán is egyházára, hazájára és népére gondolt. “Még egyszer üdvözlöm papságomat!” - üzente. “Legyenek hűek az egyházhoz, segítsék romjaiból felépíteni szerencsétlen magyar hazánkat!” Átmenetileg a karmeliták kriptájában temették el. A sötétség, a szocializmus gyáva építői rettegtek a világosságtól, a bátor vértanú püspök szellemétől. 41 év után engedélyezték, hogy csak titokban, két kőműves és két pap jelenlétében vihetik fel a mártír püspök koporsóját végső nyughelyére, a székesegyházba. 1997. november 9én II. János Pál pápa Rómában boldoggá avatta. Izrael Államtól “A világ igaza” elismerésben részesült. Legyen minden, a hazáját, népét, egyházát szerető magyarnak örök eszményképe! Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úrnak adom meg a szót. DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót. Sajnos Magyarország XX. századi történelme bővelkedik hasonló mártírokban és példaképekben, akik mind a nyilas, mind a kommunista diktatúrával szembeszálltak, és megvédték az emberséget. Jól látható, hogy amikor azt mondjuk, hogy Európa vagy keresztény lesz, vagy semmilyen, akkor mire gondolunk. Mi volt az az eszme, mi volt az az erkölcsiség, amely mindkét kilengéstől megpróbálta Európát megvédeni, és a mindkettő által kitaszítottaknak próbált menedéket nyújtani? Apor Vilmos is volt, hogy Gyulán, volt, hogy Győrben, volt, hogy sze rzetesházban, volt, hogy kórházban, volt, hogy püspökvárban, mindenféle helyen mentette azokat, akik éppen üldöztetést szenvedtek abban a pillanatban. Tehát nyilvánvalóan ez már a családi neveltetésből is adódott, hiszen mind édesapja, mind édesanyja kivál ó ember volt. Báró Apor Gábor államtitkár volt az édesapja, ő mondta el, neki volt a jelmondata, hogy “felejtsük el önmagunkat másokért”. Úgy gondolom, hogy ez ma is minden állami vezető vagy parlamenti képviselő számára politikusként fontos jelmondat lehe t. De édesanyja, Pálffy Fidélia is azt tanította neki, hogy ha az ember válaszút elé kerül, válassza mindig a nehezebbet, mert biztosan az a helyes út. Így nevelkedett tehát Apor Vilmos, és a XX. században nem csak ő volt az, aki mindnyájunk számára példak ép lehet, ugyanígy 120 éves évfordulója van Mindszenty József születésének, Mindszentyemlékév is van idén. De ugyanígy nehéz időkben hirdették az igazságot és álltak ki az emberek mellett és az igazság mellett: Márton Áron erdélyi püspök, Scheffler János szatmári püspök, boldog Bogdánffy Szilárd nagyváradi püspök, boldog Meszlényi Zoltán esztergomi, boldog Romzsa
