Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 21 (165. szám) - Az Országos Rádió és Televízió Testület és az NMHH Médiatanácsa 2010. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az Országos Rádió és Televízió Testület és az NMHH Médiatanácsa 2010. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyű... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - PÖRZSE SÁNDOR (Jobbik):
634 Aztán folytatnám a sort. “A műsorszám legproblémásabb részei alkalmasak voltak egyes, Magyarorszá g szomszédságában élő népek, illetve hazai nemzeti kisebbségek megsértésére, elítélésére, akik hazánk területén élnek antantsegédlettel.” Ezt emelte ki a médiahatóság. Teljesen nyilvánvaló, hogy nem a mostani Magyarországról beszélt a műsorvezető, hanem a valamikori Magyarországról beszélt, és bizony ez ténykérdés, ezt kár lenne tagadni, hogy azok a kisebbségek, amelyek a történelmi Magyarország elcsatolt részein élnek, bizony antantsegédlettel élnek ott. Ezért megbüntetni egy műsort 500 ezer forintra, és k ét órára elsötétíteni, bizony aránytalanságnak érzem. Aztán menjünk tovább! A műsorvezető ugyanebben a műsorban megállapítja a románsággal vagy a románokkal kapcsolatosan, hogy sosem leszünk barátok. Ezt is kifogásolta a Médiatanács. Kérem szépen, menjenek el Székelyföldre, kérdezzék meg őket, hogy leszünke valaha barátok. Nem leszünk. Föl lehet itt vázolni valami egyfajta óriási nagy európai összeborulást, de ez nem lesz. Amíg vannak olyan történelemkönyvek, amelyeket még most olvasni lehet, és remélem, s osem kerülnek bezúzásra, bizony, sosem leszünk barátok, mert le is vonja a műsorvezető a következtetést, hogy “aki meglopja a szomszédját, ne tartson igényt kifosztott áldozatok barátságára”. Kérem szépen, ez egy vélemény. Miért kell ezt elhallgattatni? Le het, hogy valaki nem ért vele egyet, valaki úgy gondolja, hogy valamikor a két nemzet össze fog borulni; én azt mondom, bizony a Székelyföldön nehéz lesz összeborulni. Ez egy vélemény, ezt elhallgattatni, szerintem ez a véleményszabadság megtiprása. És itt van még egy mondat, ami meg egészen elképesztő, Ukrajnára utalva: “A narancsos forradalmárok belénk rúgták az utolsót magyarellenes nyelvtörvényükkel.” Ezt kifogásolják. Ez önök szerint alkalmas arra, hogy itt az ukránokat megbélyegezzék? Amekkorát az ukr ánok rúgtak a magyarságba azzal a törvénnyel, azzal a nyelvtörvénnyel, amit ott elfogadtak, az majdnem példaértékű, azt már csak a szlovák tudták felülmúlni. Erről nem beszélni? Miért? Kimondta az igazságot. Ez még csak nem is vélemény, ez kifejezetten tén y. “Mindezek a kijelentések alkalmasak voltak a gyűlöletkeltésre - vonja le a következtetést a Médiatanács , hiszen a műsorvezető gonosz lelkű, magyarellenes szövetségként határozta meg az európai nemzeteket.” Ebből kiolvasni? Megnéztem a műsort. Mi az, h ogy gonosz lelkű, magyarellenes szövetségként határozta meg az európai nemzeteket? Ilyenről szó sincs. Úgyhogy azért mondom, ez már olyan, mint egy publicisztika, amikor mondjuk, például Heller Ágnes a műsor kapcsán ír egy publicisztikát, és levonja belőle azokat a következtetéseket, aminek alapján önök a televízió képernyőjét két órára elsötétítették, és 500 ezer forintra megbüntették. A másik műsor a Korrektúra, szintén az Echo Televízión, ahol a műsor témája a magyarszlovák viszony, a nyelvtörvény, a Sz écsényben tartott szlovákmagyar miniszterelnöki találkozó, valamint Sólyom László Szlovákiából való kitessékelése, a hazai cigánykérdés és a homoszexuális kisebbség rendezvényei voltak. “Pusztító világerő említésekor a zsidóságra próbált meg utalni - márm int a két vendég, aki a műsorban meghívott volt , amit az uzsoramaffiára és az SZDSZre tett utalásaival erősített meg.” Itt csak ugyanazt tudom mondani, amit az előbb. Ez egy vélemény, lehet vele egyetérteni, és lehet vele nem egyetérteni, de ez a vélemé ny bizony sokak szemében megalapozott. Ha ezeket a kérdéseket kibeszélné a magyar társadalom, nem pedig elhallgattatná, akkor legfeljebb meg lehetne cáfolni, és annak az egymillió, másfélmillió vagy kétmillió embernek, akik ezeket a dolgokat komolyan veszi k, és féltik a hazájukat a Simon Pereszi kijelentésektől, azt legfeljebb tisztázni lehetne, bár igen erősen - ez a magánvéleményem - kételkedem benne, hogy tisztázni lehet. Igenis, így van, Magyarországon legalább egymillió ember fél attól, amit itt a műs orvezető vagy a vendégei fölvázoltak. Én is ezek közé tartozom. Elnök asszonynak mondom, hogy valamikor álltunk mi egy oldalon is, és pontosan az ilyen helyzetek másképp kezelése okozta azt, hogy ön ott van, én meg itt vagyok. Mind a ketten jól érezzük mag unkat saját szerepükben, ezzel nincsen baj.
