Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 21 (165. szám) - Dr. Balsai István a 2006-os őszi erőszakos rendőri fellépést vizsgáló miniszterelnöki megbízott jelentése, valamint dr. Balsai István, a 2006-os őszi erőszakos rendőri fellépést vizsgáló miniszterelnöki megbízott jelentése elfogadásáról szóló országgy... - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz):
577 Ferenc. Az emberek kivonultak az ut cára, kormányellenes tüntetések kezdődtek vidéken és a fővárosban egyaránt. A felháborodást tovább fokozta Gyurcsány Ferenc cinikus nyilatkozata, miszerint a tüntetésre ugyan lehet számítani, de majd megunják és hazamennek - mondta. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő Balsaijelentés a 2006 őszi erőszakos rendőri fellépést vizsgálja és mutatja be. A jelentés nyolc fejezetből áll. Az őszödi beszéd kiszivárogatása után Sólyom László köztársasági elnök úr a következőt nyilatkozta: “A hír morális válságba s odorta az országot, és ezt a válságot a miniszterelnök reakciói csak fokozzák.” - mondta az elnök úr. 2006. szeptember 18án a tüntetések tovább folytatódtak. A Kossuth térről a tüntetők egy csoportja a Magyar Televízió székházához vonult, és kérték, hogy a petíciójukat olvassák be, de a Televízió vezetősége nem állt velük szóba. Ezt követte az MTV ostromának elhíresült eseménysorozata. A jelentés első fejezete feltárja, hogy a szeptember 1921. időszakban milyen brutális események valósultak meg. Könnygrán átokat dobnak, illetőleg lőnek, a fiatalok fejsérülést szenvednek. Egy fiatalt a fülénél talált el a gránát, súlyos sérülést szenvedett. Egy tiltakozót közvetlen közelről lőttek hasba a rendőrök. Hatnyolc fiatalt úgy vertek össze, hogy nem tudtak lábra ál lni. Egy embernek kiverték három fogát. Gumibottal megvertek négy embert. Nyakon lőttek gumilövedékkel egy fiatalembert. (18.30) A mentők 16 sérültet szállítottak kórházba. Három nap alatt 200 embert vettek őrizetbe. Ezen előzmények után került sor október ben az 1956os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából a megemlékezések megtartására. Az akkor még hatályos alkotmány 62. § (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság elismeri a békés gyülekezés jogát, és biztosítja annak szabad gyako rlását. Az 1989. évi III. törvény a gyülekezési jogról kimondta, hogy a gyülekezési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog. Ez természetesen nemcsak azt jelenti, hogy a rendőrségnek engedélyeznie kell a békés célú rendezvényeket, hanem azt is jelent i, hogy biztosítani kell az állampolgárok gyülekezési jogának érvényesülését, ezen jogok zavartalan gyakorlását, és a rendőrségnek biztosítania kell a gyülekezési joggal élők békés elvonulását is. Ezzel szemben mi történt október 23án? A Civil Jogász Bizo ttság jelentésének 71. oldalán a következő olvasható. Az egyik szemtanú a következőt mesélte el. “2006. október 23án reggel többedmagammal vidékről indultunk megnézni az ’56os forradalom 50. évfordulójának tiszteletére rendezett zászlófelvonást. Fényképe zőgéppel felfegyverezve próbáltuk megközelíteni a Kossuth teret. Az első megdöbbenésünk a BajcsyZsilinszky utcában történt, amikor ráfordultunk az Alkotmány utcára, nagy, magas, vastag vaskerítésbe ütköztünk, a háta mögött pedig rendőrökkel. Mondtam, hogy a zászlófelvonást jöttünk megnézni, engedjenek be. A rendőrök nem néztek a szemembe, de közölték: nem, próbáljuk meg máshol. Mit csinál az ember, ha a zászlófelvonást már nem örökítheti meg, megörökíti, hogy miért nem. A rendőrök háta mögött volt egy rend őrautó, valaki pedig onnan kamerázta a tömeget. Egyszer csak megindultak a rendőrök, és közvetlen a tömeg előtt megálltak, az első sorban rekedtem a testvéremmel együtt, több idős ember között. Egyszer csak hirtelen meglöktek, én meg elestem. Szétnyíltak é s próbáltak behúzni, miközben az emberek is húzni akartak engem. Végül a rendőrök győztek. Miközben vertek, rádöbbentem, hogy ez egy jól kitalált provokáció volt a részükről. Amikor a földön voltam, páran rám térdeltek, szitkozódtak, a kezemet a hátam mögö tt összefogták, megbilincseltek, a fejemet még mindig ütötték. Egy idős néni az ablakból kiabált: ne bántsák, ne bántsák! Rájuk néztem, és a nagymamám jutott az eszembe, aki már régen meghalt, de nagyon szerettem.” És még egy mondat: “Több idős korú tanú m egdöbbenve mondta el azt is, milyen megrázó volt számukra, hogy miután 1956ban a magyar szabadságért harcoltak, börtönbe kerültek, megkínozták őket, barátaikat, hozzátartozóikat veszítették el, most, az 50. évfordulón, 16 évvel a rendszerváltás után azok szorítják ki őket az ünneplésből, akik a forradalom leverőinek szellemi örökösei, illetve
