Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. június 12 (201. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik):
5631 Köszönöm, képviselő úr. A kormány képviselője jelezte, hogy írásban kíván válaszolni az elhangzottakra. Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Balczó Zoltán, a Jobbik képviselője, alelnök úr: “Gazdasági sikere a költségvetési hiány leszor ítása?” címmel. Öné a szó, alelnök úr. BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik) : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor a kormány a gazdaságpolitikai eredményeiről beszél, és ön is, államtitkár úr, mindig egy adatot emel ki: 20122 013ban sikerül a költségvetési hiányt a bűvös 3 százalék alá szorítani. Meg kell vizsgálnunk, hogy ez a magyar gazdaság eredményee, vagy a társadalom kizsigerelésének útján érhető el. Engedjék meg, hogy alkalmanként dokumentumokból idézzek, hogy ne lehes sen egy kézlegyintéssel elintézni, hogy igen, ez egy ellenzéki pártnak egy olyan fölvetése, ami azt jelzi, hogy neki semmi nem jó. A Capital Economics nevű, londoni központú makrogazdasági elemző intézet azt írja március végén: “Már öt éve a költségvetési megszorítások és a felfutott külső adósság leépítésének fájdalmas útján jár az ország, és utóbbi elviselhető szintre csökkentéséhez olyan óriási mértékű további kiigazítás kell még a gazdaságban, ami társadalmilag és így politikailag csaknem vállalhatatlan .” Ezt a csaknem vállalhatatlant lépte meg a kormányzat a Széll Kálmánterv újabb változatával. De nézzük a tényszerű adatokat, az önök által mindig favorizált GDPvel kifejezve! Erre az évre 0,3 százalékos recesszió várható, és jövőre talán 1 százalékos n övekedés. Ezen belül sajnálatos módon gazdaságunknak az a szerkezete, hogy az exportárbevételünk 80 százaléka gyakorlatilag importból származik, és nagyon kevés a hozzáadott érték, a multiknak betudhatóan. Megkérdezem: örökölt adottság, amin nem lehetett v olna változtatni? Önök 1400 milliárd forint körüli összeget erőltetett ütemben öntöttek be egy lyukas vödörbe, az adósság visszafizetésébe olyan módon, hogy időlegesen került 80 százalék alá a GDPhez mért adósság, majd utána újból 80 százalék fölött vagyu nk. Ebből igenis a kkvkat lehetett volna támogatni. De nézzünk egy másik dokumentumot: mit mond a konvergenciaprogramról a brüsszeli Bizottság? “Az adóreform alacsony jövedelműekre gyakorolt hatásainak ellensúlyozására bevezetett politikai intézkedések, a minimálbér megemelése, a bérkompenzációs rendszer nem járultak hozzá a foglalkoztatottság növeléséhez. A pénzügyi tranzakciós adó a magánfogyasztási kiadásokra is jelentős negatív hatást fog gyakorolni - önök ezt tagadják , a 2012. évi magyar konvergenci aprogram újonnan részletezett intézkedései még tovább fogják szűkíteni a belső keresletet.” (9.10) Hogy áll a reálbérünk? Ha a GDPhez viszonyítjuk, akkor az EUátlagunk a GDPben 60 százalék, a reálbér meg 23 százalék. Ez az adat 2004ben 65 százalék volt , a reálbér pedig 40 százalék. Hogy állunk a nagy humán rendszerek átalakításával? Az egészségügy teljesen bizonytalan helyzetben van; ami biztos, hogy a gyógyszertámogatást 300 milliárd forintról 150 milliárdra csökkentik 2013ban. Mit mond a Bizottság az oktatási reformról? Azt, hogy az oktatási rendszer tervezett változtatásai tovább mélyíthetik a társadalmigazdasági egyenlőtlenséget. Sem az oktatási kiadások folyamatban lévő és tervezett csökkentése, sem a K+F háttérbe szorítása nincs összhangban a von atkozó ajánlásokkal. Tegyük hozzá, hogy a magyar kkvk az innovációs mutatók alapján az EU utolsó helyén állnak; szerény vigasz, hogy Lettországgal együtt. A modernizáció motorja a humán tényező, abba kellene befektetni. Mindig mondjuk, itt halljuk Finnors zág, Szingapúr példáját: ők akkor fektettek be a humán erőforrásba, amikor épp nehéz helyzetben volt a gazdaság. A kkvk valódi támogatására van tehát szükség, az arányos helyett olyan igazságos, többkulcsos adóra, amely valóban növeli a belső fogyasztást. Szükség van a keleti piacok megtalálására, és megkerülhetetlen
