Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. június 11 (200. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Balczó Zoltán): - SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik):
5623 oldalára állíttatott, a többit pedig a jobb oldalra. Senki sem tudta, hogy mi lesz a sorsa. Majd a vésztörvényszék ura a baloldalt állókra ordított: “Mars a halálba!” A templom előtti térre hajtották őket. A vörös terroristák a kivégzés előtt puskatussal agybafőbe verték és lekö pték a rabokat. Takács hadnagynak kinyomták a fél szemét. Az egyik elítélt pedig, egy csizmadiasegéd, a vesztőhelyre menet összeesett. Otthagyták a kövezeten, többé nem törődtek vele. Akóts malomtulajdonost az akasztófa alatt véresre pofozták, mert a szere ncsétlen nem rúgta ki maga alól a zsámolyt. A halottak még ki sem hűlhettek, amikor a terroristák letépték róluk a ruhát. A kivégzetteket a többi letartóztatottal temették el, és úgy gondolom, hogy a mártírokra örökös kötelességünk emlékezni. Tisztelettel kell adóznunk Akóts Gyula, Glaser Ferenc, Laffer Lajos, Németh Gyula, Németh Lajos, Pozsgai Bálint, Takács Ferenc, Tarcsay István emléke előtt, akik szembe mertek szállni a leggyilkosabb eszme hazai hóhéraival is. A terror azonban nem ért véget Csornán. Jú nius 8án a Rábaköz másik városába, Kapuvárra robogott be a népbiztos különvonata 150 vörös terroristával a fedélzetén. Itt hirtelenjében 40 embert fogtak el, akik közül hatot brutális kegyetlenséggel kivégeztek. Pintér Pál csendőr őrmester mellett öt hely béli földművest a Fő tér hársfáira akasztottak fel, többüket még a fán lógva is bajonettel szurkáltak. Két letartóztatottat arra kényszerítettek, hogy a halottakkal kezet fogjanak, így alázva meg őket. Az egészben a legbestiálisabb az, hogy a kivégzést csa ládtagjaikkal is végignézették. A felakasztott kapuváriaknak még a végtisztességet sem adták meg, egy kocsira szórták késő délután a tetemeket, és a mai napig ismeretlenül, egy jelöletlen helyre földelték el őket. Erről persze nem készültek egész estét bet öltő filmek, erről a legtöbb iskolában még a mai napig is szemérmesen hallgatnak. A kettős mérce húsz évvel a módszerváltás után is él és virul. Mintha a kommunizmus áldozatai nem húsvér emberek, családapák, családanyák lennének. Sőt, azt is fel kell tenn i itt a parlament falai között, hogy vajon kinek állhat az érdekében, hogy magyarok százezreinek halálát még mindig fontos elhallgatni vagy jelentéktelen színben feltüntetni. (0.30) Miért van az, hogy egyes történelmi katasztrófákat mások fölé emelünk? Mié rt érzi úgy az ember, még manapság is, hogy valamiféle kiválasztottságtudat munkál azokban, akik ezt a kettős mércét alkalmazzák? A magyar társadalom kibeszéletlen problémája a kommunizmus és bűnei mind a mai napig. Tisztelt Képviselőtársaim! Az a seb, ame lyet elfednek, előbbutóbb elfertőződik, és megbetegíti az egész testet. Úgy gondolom, hogy így van ez az egész magyar társadalommal is. A mi generációnk dolga, hogy ezt a nehéz, de meg nem spórolható történelmi feladatot elvégezzük, és végre megszüntessük a kettős mércét. Kérem erre képviselőtársaimat is, hogy ebben a harcban, amit a Jobbik ennyire következetesen képvisel, támogassanak minket, és oldjuk meg végre ezt a problémát, hogy soha többé Magyarországon ilyen gyalázatos események ne következhessenek be. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : A kormány képviselője e felszólalásra vonatkozóan is jelezte, hogy írásban kíván majd válaszolni. Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Szávay István képvise lő úr, Jobbik, “Merénylet Tisza István ellen” címmel. Képviselő úr! SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! És más nem lévén a teremben, tisztelt Jobbikos Képviselőtársaim! 1912. június 7én Kovács Gyula, a Függetlenségi é s 48as Párt képviselőinek egyike három lövést adott le az újságírói karzatról Tisza Istvánra, a Magyar Országgyűlés frissen megválasztott elnökére. A merényletkísérlet nyomai ma is látszanak a Parlament képviselőháza
