Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. június 11 (200. szám) - Az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Fratanoló kontra Magyarország ügyben hozott ítélete végrehajtásával kapcsolatos kérdésekről szóló beszámoló, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Fratanoló kontra Magyarország ügyben hozott ítélete végre... - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP):
5596 ítéletnek, mert az nem igazságos; mit tud a bíró a körülményekről?, nem volt alapos s a többi s a többi. Aztán a végén persze csak kikényszeríti az állam az ítélet v égrehajtását, de lehet úgy is fogalmazni, hogy hová vezetne mindez a magatartás, ha ezt a kikényszerítést mint körülményt le is vesszük a gondolatmenetből, amikor azt mondja valaki, hogy lehet, hogy van egy jogerős bírósági döntés, de akkor sem fizetek tar tásdíjat, mert szerintem nem igazságos. Lehet, hogy a bírósági döntés engem jogerősen szabadságvesztés büntetésre ítélt, de nem megyek be a börtönbe, mert szerintem nem követtem el semmit, nem volt igazságos ez a döntés. Nos, a kormány körülbelül így visel kedik. Az Emberi Jogi Bíróság hatáskörét, a magyar ügyekben való döntési jogát az állam önként vállalt nemzetközi szerződés elfogadásával teremtette meg. Ha egy döntés nem tetszik, én ezt elhiszem, nem lelhet azt mondani, hogy ja, erre, kérem, nem érvényes a felhatalmazás, erre nem érvényes a hatáskör, csak azokra a döntésekre, amelyek nekem tetszenek. A harmadik világot vagy éppen Fehéroroszországot idézi az a stílus, ha a kormány egy nemzetközi jogon alapuló bírósági döntést nem hajlandó tudomásul venni, azt nem hajlandó végrehajtani. Lehet a saját magát sem demokratának tartó szélsőjobb hozzáállásával azonosulni (Dr. Staudt Gábor: Ne csúsztass!) , hogy lépjünk ki az Európai Unióból, ne legyünk gyarmat, külföldről senki ne mondja meg nekünk, magyaroknak, ho gy mit tegyünk és mit ne. Csak ezzel, tudják, tisztelt képviselőtársaim, teszünk még egy lépést a szalonképtelenség felé Európában. És ez sajnos nemcsak erkölcsi kár, hanem ebből Magyarországnak már meglehetősen sok gazdasági kára is származott. Nem véletl en az, hogy Magyarországot mostohagyerekként kezelik az Unióban. Ez nem azért van, mert a magyarokat nem szeretik, hanem azért, mert Magyarország mindenkivel és minden szervezettel összerúgta a port. Ez most egy újabb alkalom, amikor egy nemzetközi szervez et döntését Magyarország nem hajlandó tudomásul venni, és bár kötelező lenne, annak nem hajlandó eleget tenni. Sokatmondó egyébként, tisztelt képviselőtársaim, az, hogy a kormányzati álláspontot, már ami az alkotmányügyi bizottságot illeti, egy jobbikos ké pviselő ismertette, és a jobbikos képviselő úrnak a retorikája gyakorlatilag egy az egyben megegyezett államtitkár úr mondandójával, államtitkár úr mondandójának tartalmával. (Dr. Staudt Gábor: Ilyen az élet.) Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy ebbő l mindenkinek érdemes levonnia a megfelelő következtetést, de ez a következtetés a kormány szempontjából semmiképpen nem lesz pozitív. De nézzük azt, hogy mi lesz mindennek a következménye. Egyébként részben erről a határozati javaslat is szól. Természetes en lehet azt mondani, hogy az ítélet nem kötelezi Magyarországot a büntető törvénykönyv rendelkezéseinek felülvizsgálatára. Csak hát, ha ezt nem tesszük meg, akkor mi lesz a további menet? A tényállás alapján újabb elmarasztalások várhatóak. Sőt, ahogy egy ébként valamelyik kormánypárti képviselő utalt is erre, talán éppen Mátrai Márta képviselő asszony, sokan lesznek, akik majd úgy próbálnak politikai tőkét kovácsolni, hogy önkényuralmi jelképeket fognak használni, ki a horogkeresztet, ki a vörös csillagot, ki éppen az SSjelvényt vagy a sarlókalapácsot azért, hogy ebből ügy legyen, azért, hogy ezzel a médiába be tudjanak kerülni. És talán lesznek olyanok is, akik azt szeretnék elérni, hogy a nehéz anyagi helyzetükön úgy segítsen majd a strasbourgi bíróság, hogy az elítélés után néhány ezer euró kártérítést majd megítél számukra. Én pedig nem gondolom, hogy az adófizetők pénzét érdemes volna erre elkölteni. Aminek nem az a megoldása, hogy a magyar kormány azt mondja, hogy nem hajlandó kifizetni a pénzt, hane m talán az lenne a jobb megoldás, ha változtatnánk a jogszabályon, de erre mindjárt rá fogok térni. És mi lesz még ennek a hozzáállásnak a következménye, tisztelt Országgyűlés? A miniszteri bizottság végső soron, ha nem szerez érvényt Magyarország a strasb ourgi döntéseknek, márpedig most már ebben a témában kettő is született, akkor kötelezheti, ő már kötelezheti Magyarországot a büntető jogszabály módosítására. Meddig kellene még várni, tisztelt képviselőtársaim? Miért nem volt elég ez a két eset? Miért ke ll megvárni azt, hogy a miniszteri bizottság kötelezze Magyarországot a módosításra? Miért kell megvárni azt, hogy Magyarország ismét valamilyen elmarasztalásnak legyen kitéve?
