Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 21 (165. szám) - A kommunista diktatúra által kitelepítettek, valamint az őket befogadók emlékének megörökítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - VARGA LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
551 VARGA LÁSZLÓ (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Én nem csodálkozom azon, hogy a két fiatal s zocialista képviselőtársunkból végül is kifakadt valami vádszerű, mert őket idedobták koncnak nekünk az öreg komcsik (Derültség a kormánypártok soraiban. - Dr. GaudiNagy Tamás közbeszólása.) , hogy szépen fejezzem ki magam. Nyilván ez kihozott belőlük, kif akasztott belőlük valamit, amit ők hallhattak. Én az előbb azt mondtam nekik, amikor odamentem, hogy fiatal barátaim, a megbékélés ott kezdődik, amikor valaki megbánja a bűnét, megvallja a bűnét, és akkor kell hogy következzen a bűnbocsánat. Azt hiszem, ez hiányzik, hogy ez nem történt meg. Az pedig, hogy valaki a nyolcvanas években, a hetvenes években vajon tagja volte az akkor egyetlen ifjúsági mozgalomnak vagy nem volt tagja a középiskolában, az általános iskolában; nem hiszem, hogy erről vitatkoztunk m a. Ma a kommunizmus bűneiről vitatkoztunk, arról, ami az 1940es, 50es években történt, meg a 60as meg a 70es meg 90esben is meg a 2000esben is nyilván, de nem mindegy, hogy ki mit mikor hogyan tett, és nem mindegy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a bűnbánat és a bűnbocsánat. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk a kétperces hozzászólásokat. GaudiNagy Tamás képviselő úr kö vetkezik, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr! DR. GAUDINAGY TAMÁS (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Időközben visszatértem az ülésterembe, mert néhány képviselőtársunkkal együtt más programunk volt, de időközben a vita gy űrűzési hullámait megérezvén, úgy gondolom, hogy fontos azért most rámutatni arra, hogy ne üljünk fel a provokációknak. Szerintem itt most csúnyán beprovokáltak minket - némi egyszerű, vulgáris kifejezéssel - a szocialista képviselők. Tehát bedobták a szok ásos gumicsontot, és tudták, hogy az lesz a vége, hogy a nemzeti radikális oldal és a nemzeti közép úgymond egymásnak ugrik, és elkezdi bizonygatni, hogy ki a jobb, mit tudom én, kommunistaellenes, vagy ki az, aki polkorrektebb, vagy mit tudom én. Tehát ne m jó út ez szerintem. Szerintem ennek most itt többen fölültek, még az általam nagyra becsült Hoppál Péter képviselőtársam is, amikor nyilván azt a szerintem általa sem komolyan gondolt mondatot mondta el, hogy tulajdonképpen tényleg a nemzeti radikalizmus és a nem tudom, milyenfajta más baloldali radikalizmus tulajdonképpen nem sokban különbözik egymástól. Az a fajta radikalizmus, ami az ÁVH terrorgépezetében megjelent, az a baloldali radikalizmus, ha minket ezzel azonosítanak, mint nemzeti radikálisokat, még akár feltett szándékkal vagy nem feltett szándékkal vagy jóhiszeműen vagy véletlenül, az mindenképpen sértő és visszautasítandó. De szerintem nem is gondolhatta ő ezt komolyan, mert ismerem, hogy ő azért egy komoly antikommunista elkötelezettségű, csal ádját tekintve is sok ilyen szenvedést átélt ember. Tehát szerintem fókuszáljunk az ügy lényegére, és arra kérem a képviselőtársakat, hogy bár nem részletes vitában vagyunk, de elmondtam, hogy milyen módosítóink vannak benn. A vita tulajdonképpen most már csak erről szól, tehát maga az öt pont rendben van, nekünk vannak módosító javaslataink: igazi, méltányos jóvátételt kapjanak azok a nem túl nagy számú túlélők, tényleg nem terhelné meg a költségvetést, sőt, én még biztos, hogy bele is adnám a fizetésem eg y részét. Valószínűleg Schiffer András is, bólogatásából erre következtetek. De ugyanakkor az igazságtételt is igenis követeljük, azt is követeljük, hogy ne csak a Rákosiidőszakra terjesszék ki, tehát az egész kommunista időszak kitelepítéseit ítéljük el, illetve történjen meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a határon, az elszakított területeken kívüli testvéreink megkövetése is, a kommunistáktól szenvedett testvéreink megkövetése. Erről beszéljünk, ezt támogassák, ez a kérésün k. Köszönjük szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
