Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 21 (165. szám) - A kommunista diktatúra által kitelepítettek, valamint az őket befogadók emlékének megörökítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
548 Köszönöm szépen, képviselő úr. Horváth János professzor úr következik hozzászólásra, a Fideszfrakcióból. Parancsoljon, képviselő úr! DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kommunista diktatúra által kitelepítettek, valamint az őket befogadók emlékének megörökítéséről beszélünk most, és határozati javaslatban foglaljuk össze, részletezzük gondolatainkat. A témáról annyi minden érdekes dolog elhangzott, olyan, amelyik kiigazí tja, megvilágítja, és olyan is, ami elhomályosítja és befelhősíti. A mai nap tanulság arra, hogy a témával érdemes foglalkozni, mert bizony sokan ebben az országban, sokan ebben a Házban nem tudják, miről van szó, vagy annyi torzítás van, annyi torzulás va n a témáról való ismeretünkben. Egyebek között az összekapcsolása ennek a témának sok minden mással bizony több figyelmet érdemelne. És időnként több kárt tesz, mint hasznot. Amit én hoznék ide, tisztelt Ház, ha meg tetszik engedni, egyetlenegy gondolat; t ehát nem az egész témának akár még csak vázolása, összefoglalása vagy reflektálása volna, hanem egyetlenegy téma vele kapcsolatban: nevezetesen gondolni arra, hogy emléket állítsunk, vagy emlékezzünk azokra, akik ebben a folyamatban jót tettek. A gonosztev őkről elhangzott mindaz, és sose eléggé, ami gonoszságot tettek. Én ehhez hozzá tudnék tenni magam is, szemtanúja voltam, részese voltam az eseményeknek, hordozom az emlékeit. Mégis, most azt hozom ide, tisztelt Ház, azt a gondolatot, hogy ideje volna elke zdeni emlékeznünk az igaz emberekről. Az igaz emberekről, akik befogadták a nyomorúságba kerülőket. A nyomorúságok okozóiról hallunk, tudjuk. De voltak, akik igazak voltak. Ezt a szót használom, mondhatnám azt is, hogy az erkölcsi normák vagy az emberszere tet, vagy a bibliai szemlélet, hiszen többféle jó meghatározása vagy leírása lehetne ennek a gondolatnak. Mégis, talán, tisztelt Ház, elgondolkodunk, és gondolataink során mások tovább kereshetik, megtalálhatják a módját, hogy valamiféle emlékezések, emlék ezési instrumentumok, formák jöjjenek létre a zord időkről, de azokról az emberekről, egyénekről is, akik a zord idők során jók voltak. Igazak. Lehetne falukban, városokban emléktáblát, iskolát elnevezni, utcát elnevezni, az artézi kutat elnevezni, és anny i minden mást. (16.20) Engem az a megtiszteltetés ér most, hogy ezen a hétvégén Pécsett Kovács Béla emlékére iskolát neveznek el. Kovács Bélát nem így hurcolták el és nem egészen ebben a kategóriában, de azért említem az eseményt, hogy elnevezni helyeket, utcákat, intézményeket emberekről, mert az iskolába gyerekek járnak, és azt mondják, hogy ennek az iskolának a neve Kovács János bácsi; Kovács János, aki, mondjuk, ott egy gazda volt, akihez betelepítettek valakit. Vagy sokféleképpen lehet, nem sorolom a l ehetőségeket. Aztán kormányzati épületek lehetnek, aztán helyi önkormányzatok, vagy akár jómódú családok létesíthetnének alapítványt, kiírni egy pályázatot, hogy írassék egy színdarab arról, hogy Abán, Fejér megyében vagy száz meg ezer faluban vagy megyébe n hogy és mi történt. Az ilyen pályázatkiírás olyan nemes dolog. Vagyunk talán, akik irodalombarátok vagyunk, és emlékszünk arra, hogy valamikor - idézhetem? - a Kisfaludy Társaság pályázatot írt ki, hogy írassék egy költői beszéd és a többi, és a többi; e nnek nyomán írta Arany János a Toldit. Írassék ki pályázat arra, és hogy majd ki írja azt meg? Lehet, hogy Arany Jánosszerű falusi tanítók is léteznek, de lehet, hogy falusi gyerekek írnak majd iskolai dolgozatokat, és ott kis jutalmakkal lehet jutalmazni , szerényebb jutalmakkal, ha nem mással, akkor azzal, hogy elutaztatni, segíteni őket, hogy meglátogassák azokat a helyeket, amelyek bizony történelmi emlékek. Tehát ezek az emlékhelyek, utak, ligetek, iskolák, kormányzati helyek lenné nek azok, amelyek emlékeztetnek embereket; nem azért, mert különleges ünnepi napot rendezünk, hanem azért, mert azok mindennap ott vannak. És ez nem kerül pénzébe az Államkincstárnak, nem kell nekünk, az Országgyűlésnek megszavazni költségvetést, mert ezt majd elhatározza a sárbogárdi vagy a
