Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 21 (165. szám) - A kommunista diktatúra által kitelepítettek, valamint az őket befogadók emlékének megörökítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - FERENCZI GÁBOR (Jobbik):
538 Hogy még egy példát mondjak: amikor elfogadtuk az emberiesség elleni bűncselekmények elévülhetetl enségéről és a kommunista bűncselekmények büntethetőségéről szóló törvényt, akkor mi feljelentést tettünk a délvidéki mészárlás ügyében. Majd tudatosan másfél hónapot vártunk, és nem jelentettük fel Biszku Bélát. Vártunk, megadtuk a lehetőséget, hogy valak i más tegye ezt meg. Sajnos, hiába vártunk rá, nem tette meg senki, úgyhogy másfél hónap után feljelentettük Biszku Bélát. És utána, amikor az M1en megkérdezték tőlem, hogy nem a megbékélés kellenee, hogy a fő szempont legyen, akkor én, ma is ezt vallom, és akkor is azt mondtam: valóban a megbékélésnek kellene a fő szempontnak lennie, de megbékélés csak akkor van, hogyha van igazság, hogyha van igazságosság. Először az igazságosságot kell helyreállítani, és csak utána lehet megbékélésről beszélni. Ehhez k érem, hogy önök tettekben is segítsék a mi munkánkat, és közösen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) tegyünk ez ellen. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Fo lytatjuk a rendes felszólalásokat. Ferenczi Gábor képviselő úr következik rendes felszólalásra, a Jobbikképviselőcsoportból. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr! FERENCZI GÁBOR (Jobbik) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ké pviselőtársaim! A második világháborút követően az elcsalt kékcédulás választásokon hatalomra kerülő bolsevikkommunista, mondhatnánk úgy is, hogy szocionista kormányzat olyan emberiesség elleni bűntetteket hajtott végre hazánkban, amelyekre a mai napig ne m talált egyetlen magyar kormány sem gyógyírt. Rákosi, született Rosenfeld Mátyással egy olyan véreskezű, már a Tanácsköztársaság patkánylázadása idején is fontos szerepet játszó kommunista került Magyarország élére, aki megalomániájával, elkorcsosult vilá gnézetével nehezen gyógyuló sebet ejtett a nemzet testén. A hazánkban a világháborút követően újjáéledő kommunista rendszer soha nem látott nagyságrendben vont ügyészi eljárás alá ártatlan embereket, szervezett koncepciós eljárásokat. Ahogy a patkányok, ha életük múlik rajta, felfalják saját fajtájukat, úgy ezen emberi állatok is sorba börtönözték be és végezték ki saját elvtársaikat, hiszen Szolzsenyicin óta tudjuk: “A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. C inizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma s incs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a moz galom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.” Tisztelt Képviselőtársaim! A koncepciós eljárásokon, a bebörtönzéseken és a kivégzéseken túl a legtöbb embert a kitelepítés érintette országszerte. A kommunista Rákosirendszerben ez volt a z egyik megoldása a politikailag veszélyesnek ítélt elemek eltávolításának. A kitelepítések többségét 19481953 között hajtották végre, amelyek bevallott célja az osztályellenesség, például a kulákok, a nemesek, a politikai ellenzék és az önállóan gondolko dó értelmiség elleni csapásmérés volt. A kitelepítettek embertelen körülmények között, közművek, szakszerű orvosi ellátás és fizetés nélkül éltek. Legtöbbjüket a mindenki által jól ismert hortobágyi táborrendszerbe vagy a Mátrában található recski büntetőt áborba hurcolták. Ezen kitelepítések az optimista becslések alapján körülbelül 300 ezer embert érintettek közvetlenül, a hivatalos kitelepítést
