Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 21 (165. szám) - A kommunista diktatúra által kitelepítettek, valamint az őket befogadók emlékének megörökítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
536 életüket vesztették, és nekik ke llett saját maguknak megoldaniuk a megélhetésüket, és a kiskorú gyermekek nem kaptak iskoláztatást például. Az iskolát is nekik kellett megoldani. Tehát egy törvényen kívüli állapotba kerültek ezek az emberek, akik valóban a magyar nemzet lényegében elitjé t képezték, és egyetlenegy baj volt velük, hogy nem tartoztak a győztesnek nyilvánított osztályharc munkásrétegéhez. De láthatjuk, hogy tartoztak, voltak olyanok is. Tehát magyarul a kommunista rendszer önkénye a behódolók és az ellenállók közé osztotta fe l a társadalmat, ugyanis a behódolók beálltak a sorba és építették, egy traktorról átültek téeszelnöknek, vagy éppenséggel beültek bíráskodni. A nagypapámat is Blistázták, a helyére odaült egy olyan ember, aki nem volt megfelelő a feladatra, de megbízható volt, és ezért aztán ítélkezett, és sorozatban hozta a koncepciós döntéseit. Hosszan folytathatjuk a sort. Úgyhogy egy olyan emlékhatározatnál vagyunk, amelynek sokkal többnek kell lennie, mint emlékhatározatnak, és ezzel szeretném felhívni a figyelmet ar ra, hogy mi Murányi Levente képviselőtársammal, illetve egy esetben Ferenczi Gábor képviselőtársammal több módosító javaslatot előterjesztettünk, mert úgy gondoljuk, hogy több kell. Egyrészről az egyik módosító javaslatomról szólnék. Most nem részletes vit a van, nem fogom végigmondani, de a fő irányokat elmondanám, és kérem a támogatásukat, azt hiszem, nem lesz nehéz. Ezt kérem önöktől. Egyrészt a 60. évfordulóról nem szerencsés beszélni, hiszen 1952ben már inkább a vége felé volt a kitelepítéseknek, tehát a címben ez valószínűleg két évvel korábbról benne ragadt. Ezt jó lenne kivenni. Viszont igenis mondjuk ki, hogy ne a Rákosirendszer kitelepítéseiről és egyáltalán az erőszakos cselekményről beszéljünk, hanem a kommunista diktatúrák által elkövetett töme ges és népirtással felérő kitelepítéseiről és deportálásairól beszéljünk, hiszen ahogy mondottam, nem ’48ban kezdődtek, a Rákosihatalom átvételekor a kitelepítések, hanem már korábban, a kékcédulás választásokon a hatalom egyébként ’39es és ’38as rende leteket felhasználva, hivatkozva kezdte meg ezeket az osztályharcos leszámolásokat. És ne felejtsük el, hogy nem csak a csonka hazában történtek ilyen típusú kitelepítések, leszámolások. Tehát ’4445 környékén, amikor hazánkat megszállta a Vörös Hadsereg, és a honvédő háborúnk elbukott, akkor egy több darabra szabdalt állapotú ország volt, illetve legitim módon még a revíziós eredményekkel megerősített országban találtuk magunkat, de gyakorlatilag azt tapasztaltuk, hogy a Délvidéken partizánalakulatok irtot ták a magyarokat, negyvenezer magyart semmisítettek meg, és voltak nagyon kemény kitelepítések. Kárpátalján szinte a teljes férfi lakosságot haláltáborba meneteltették, Szolyván ott van az emlékhelyük. Ugyanilyen típusú kitelepítés történt Felvidéken, száz ezer magyart telepítettek ki erőszakkal, illetve 50 ezret Morvaországba, illetve Romániában is történt az AlDuna és a Dunadelta környékére. Tehát igenis erről is, úgy gondolom, meg kell emlékeznünk, ezért javasoljuk azt, hogy ne csak a kommunista diktatú ra alatt a hazánkról, hanem a megcsonkított hazáról, a Felvidékről, a Délvidékről, Erdélyből, Kárpátaljáról jogtalanul tömegesen deportált emberekről beszéljünk. Végül, de nem utolsósorban nagyon fontos szólni, és erről majd részletesebben Farkas Gergely k épviselőtársam szól, hogy igenis egy méltányos jóvátételt kell adni ezeknek az embereknek, a túlélőknek. Az 1992. évi XXXII. törvény rendelkezett a kárpótlásról, azonban egy furcsa, faramuci helyzet van, ezt majd a képviselőtársam pontosabban kibontja, de a lényeg az, hogy a három évnél rövidebb ideig kitelepítetteknek tulajdonképpen nem jár kártérítés, kárpótlás, amely egy abszolút elfogadhatatlan helyzet, és mivel már nincsenek annyian, szegények nagyon sokan elhunytak közülük, azt gondolom, fejenként néh ány százezres összeggel nem hiszem, hogy belerendülne a költségvetés, de egy nagyon komoly elismerést adhatnánk. Végül, de nem utolsósorban, a felelősségre vonásra vonatkozó óhajt is fejezzen ki az Országgyűlés, és mondja ki azt, hogy az alapvető emberi jo gok sérelmét megvalósító és emberiesség elleni bűncselekményt jelentő kitelepítésekben a kommunista önkény kiszolgálásában közreműködő személyek felelősségre vonását szorgalmazni kell a lehető leghatékonyabb jogállami eszközökkel. Azt gondolom, nem lehet k övetkezmények nélkül hagyni. Itt van az ÁVHkönyv a kezemben
