Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 21 (165. szám) - A kommunista diktatúra által kitelepítettek, valamint az őket befogadók emlékének megörökítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - PÖRZSE SÁNDOR (Jobbik): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz):
530 Én arra kérem önöket, ha kettős mércéről beszélnek, akkor tegyék hozzá azt is, hogy miközben a kommunista áldozatok mind a mai napig nincsenek kellőképpen kárpótolva , nincs helyreállítva a kommunista rezsim áldozatainak a becsülete, ezeknek az embereknek az emléke, addig önök kettős mércét alkalmaznak azokkal szemben, akik pedig a magyar érdekek mellett szállnak síkra. Jól emlékszünk rá, hogy Képíró Sándort 96 évesen citálták bíróságra. Az ő bűne egyedül az volt, hogy magyarként szolgálta a hazáját a második világháborúban, az önök balliberális oldala mégis koncepciós eljárást indított ellene. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik, szórványos taps a kormánypártok padsoraiból .) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm. Két perc, Pörzse Sándor képviselő úr! PÖRZSE SÁNDOR (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Réthelyi miniszter úr azzal kezdte - szerintem egyébként nem teljesen idevalóan , egy idézettel indított, és azt mondta, hogy a ko mmunisták képesek kommunistákat dobni áldozatul, hogy megmentsék magát a kommunizmust. Megmondom őszintén, nem egészen értettem, de aztán lehet hogy mégiscsak aktuálpolitikai jelleget szánt a dolognak, ugyanis szívesebben láttam volna itt tőlem jobbra azok at az idősebb szocialista képviselőket (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van!) , akik igen tevékenyen részt vettek abban a dologban, amiről most beszélünk. Lendvai Ildikóra gondolok, Kovács Lászlóra gondolok, vagy gondolok a fiatalabb korosztályhoz tart ozó Gyurcsány Ferencre, aki a családi asztalnál bizony erről a rémkorszakról bennfentes információkhoz is juthatott. Erre mi történt? Idedobták a szocialista frakció talán két legfiatalabb képviselőjét, hogy állják a csapásokat, és megmondom őszintén, Murá nyi Levente szónoklatának egy bizonyos részénél ők kimentek, pedig az a helyzet, uraim, én elhiszem önökről készséggel, hogy önök ennek a tizedét, valami hasonlót se tennének meg, csak az a helyzet, hogy bizony a csapásokat állni kell, mert önök most olyan okkal ülnek egy padban, akik olyanokkal ültek egy padban, amiről mi most beszélünk, akik ezeket a rémtetteket elkövették. Úgyhogy csak annyit szeretnék mondani - egyébként minden tiszteletem az önöké , hogy sajnos ezt most itt el kell viselniük, nem kell kimenni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. Két perc, TuriKovács Béla képviselő úr! DR. TURIKOVÁCS BÉLA (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Nehéz olyan ügyben megszólalni, amelyben az em ber családilag, önmagában valamilyen módon érintett, és talán nem is mindig szerencsés. Nehéz ezekben megszólalni, mert olyan időkre kell emlékezni, amely időkre az ember nem is nagyon szívesen emlékszik (Mágori Józsefné: Az biztos!) , vagy ha igen, akkor n agyon kevés jó emléke van. Kétségtelen és az is nyilvánvaló, hogy a legnehezebb az volt az elmúlt évtizedekben, hogy miközben sokféle visszaemlékezést, sokféle megemlékezést hallottunk, mások fájdalmában igyekeztünk minden erőnkkel osztozni, eközben a sajá t fájdalmunk nem kerülhetett elő. Hallgatni kellett, mert hallgatásra voltunk kötelezve. És azt kell mondanom, tisztelt Ház, ami miatt ma mégis megszólaltam, az a következő. Előbb vagy utóbb persze el kell jussunk odáig, hogy egy olyan nemzet, mint a magya r, eljut a megbékélés időszakáig, de ehhez kell valami, ehhez őszinte megbánás kell az egyik oldalon, ott, ahol elkövették mindazokat a bűnöket, amelyekre emlékezünk, és kell valami a mi oldalunkról is, hogy olyan erősek legyünk, hogy szembe tudjunk nézni a saját és mások szenvedéseivel. Világosan szeretném magam kifejezni, régen nem a tapsokra törekszem, mindig azt mondom el, amit gondolok, amit érzek, most is ezt fogom elmondani. Igen, akkor lesz ez egy nagyon erős magyar nemzet, ha az az oldal, amelyikne k be kell ismerni a bűneit, ezt megteszi, és ha a másik oldal
