Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 21 (165. szám) - A kommunista diktatúra által kitelepítettek, valamint az őket befogadók emlékének megörökítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - MILE LAJOS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
527 időszakról, tilos volt a kegyelet az áldozatok iránt, egyáltalán veszélyes és büntetendő volt a gyalázat felemlegetése, a legalapvetőbb emberi megnyilvánulások bármilyen formája. Az egész berendezkedés működési képleténe k, természetrajzának egyik lényeges eleme volt ez a szégyenteljes alku, ez a minősíthetetlen kényszer, miszerint, ha elfogadod a felejtést mint állami ajánlatot, avagy beletörődsz abba, hogy nem beszélhetsz, nos, akkor nem fogunk bántani, talán még valami kis boldogulást is elérhetsz. Arcpirító adat, hogy a vonatkozó “szigorúan titkos” minősítésű levéltári anyagok a történészek elől egészen 1995ig el voltak zárva. Hiszen felháborító és tragikus volt az, amiről nem lehetett beszélni. Bosszúhadjárat volt ez, egész társadalmi csoportokat sújtott a tisztogatások dühe, a diktatúra kegyetlensége. A proletárdiktatúra határozott célja a polgári és paraszti középosztály likvidálása, gyakorlatilag az egész társadalom megfélemlítése. Jó esetben egy rövid értesítés, ho gy mekkora csomagot lehet összekészíteni, hiszen ekkor és ekkor az adott családnak a kijelölt kényszerlakhelyen meg kell jelennie, de az sem volt teljesen szokatlan, hogy csak a teherautó zúgását lehetett hallani az éjszakában, majd a csizmákat az ajtó elő tt, és percek alatt családok ezrei voltak kénytelenek örökre maguk mögött hagyni lakásukat, javaikat, környezetüket, az egész életüket a pribékek, martalócok ordítozása közepette. Mi már el sem tudjuk képzelni azt a lélektani helyzetet, a szorongásnak azt a romboló hatását, amely a megnevezhetetlen, a kimondhatatlan kimondására bírta az embereket, ugyanis a kitelepítésről szóló végzés megérkezésének napját a “frász napjának”, míg a kitelepítés napját a “gyász napjának” nevezte el a korabeli etimológia. Bíró sági ítéletre sem volt igazán szükség, olyan jogszabályokra hivatkoztak, mint az 1912. évi LXII. törvénycikkely, nem foglalkozva olyan aprósággal, hogy a jogszabály a háborús helyzet bizonyos elemeit volt hivatott szabályozni. “Kényszerlakhelyhez kötés” - hangzott a korabeli hivatalos formula. A megfogalmazásban tetten érhető a kommunista diktatúra képmutatása, hiszen akár viszonylag ártatlan fordulatnak is tekinthetnénk, de tudjuk, és az áldozatok és elkövetők akkor is tudták, hogy ez a szemforgató hivatal oskodás mérhetetlen emberi szenvedést, tragédiák sorozatát jelenti. Osztályidegen, reakciós, kispolgári csökevény, a proletárdiktatúrára veszélyes elem, és még sorolhatnám az ostoba megbélyegzéseket, amelyek az embertelenség hivatkozási alapjai voltak. Mer t minden diktatúra neuraszténiás. Hisztérikusan rohanja le mindazokat, akiknek önálló egzisztenciájuk, önálló kulturális beágyazottságuk van, hagyományaik, kötődéseik vannak, magyarán veszélyes mindenki, akinek saját gondolatai lehetnek, aki autonóm egyéni ségnek tekinthető. Veszélyes bizony, hiszen az ilyen hajlamos a független szellemi létezésre, sőt akár kritikus szemléletig is eljuthat, és az már tűrhetetlen, hiszen az egyetlen helyes út a feltétlen alávetettség, az alázat, a megfontolások nélküli teljes odaadás, a lelkesen vállalt függés. És mindez a dolgozó nép boldogulása érdekében. Nem először volt tapasztalható, hogy a legembertelenebb, legelmeháborodottabb diktatúrák magasztos eszmék nevében követik el ocsmányságaikat. Félreértés ne essék! Itt nem l ázadók tömegeiről, összeesküvők csoportjairól volt szó, hanem olyan emberekről, akik minden normális társadalomban megbecsült polgárok lettek volna, de akkortájt már a “polgár” megnevezés is főbenjáró bűnnek számított. Olyan emberekről beszélünk tehát, aki kről a diktatúra idegbeteg észjárása feltételezte, hogy nem illenek bele a szocialista embertípus hagymázas ideájába. Ilyen az, amikor az állam saját országának polgárai ellen fordul, kötelezően követendő típusokat kreál, és tönkreteszi, aki eltér az unifo rmizált elvárásoktól. Teherautókra pakolja őket, nem kímélve asszonyokat, gyerekeket, és csizmaszárukat csapkodó erőszakos haramiák intézkednek a kijelölt kényszerlakhely elfoglalásáról. Említsük meg egy lehetséges kategorizálását a jelenségeknek! Az első ilyen intézkedés a rendőri felügyelet alá helyezés, ami természetesen a felügyelet alá helyezettek megbélyegzését, bűnössé nyilvánítását jelentette és folyamatos zaklatást. A második a deportálás, ez nagyjából egész családok elhurcolásával járt, csecsemőtő l az aggastyánig, marhavagonokban a hortobágyi zárt táborok valamelyikébe szállították őket. Ez főleg a déli határszélen élő lakosságot sújtotta. Azért soroljunk
