Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 21 (165. szám) - A kommunista diktatúra által kitelepítettek, valamint az őket befogadók emlékének megörökítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. RÉTHELYI MIKLÓS nemzeti erőforrás miniszter, a napirendi pont előadója:
517 ELNÖK (Lezsák Sándor) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a kommunista diktatúra által kitelepítet tek, valamint az őket befogadók emlékének megörökítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést H/5540. sorszámon megismerhették. A miniszterelnöki benyújtó levél szerint a határozati javaslat előadói: Réth elyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter, valamint Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a napirendi pont megtárgyalásához érkezett tisztelt vendégeket. Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. Öné a szó, miniszter úr. DR. RÉTHELYI MIKLÓS nemzeti erőforrás miniszter, a napirendi pont előadója : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Vendégeink! Engedjék meg, hogy expozémat egy Márai Sándoridézettel kezdjem: a kommunisták minden pillanatban hajlandóak feláldozni a kommunistákat, ha ezen az áron megmenthetnek egy nagy csalást és hazugságot, a kommun izmust. (Dr. Tiba István elfoglalja jegyzői helyét.) Minden nemzet történelmében vannak olyan súlyos és tragikus események, amelyek kihatnak az egész népességre, és amelyek emlékét az emberek évszázadokon keresztül megőrzik. Hazánk évezredes múltjában több ilyen esemény volt, és ezek közül az egyik az 1945ös szovjet megszállás, amelynek 40 esztendeje alatt felszabadulásról beszélt az államhatalom. Szabadságról beszéltek annak ellenére, hogy hazánk lakossága - a szülők és nagyszülők élményei alapján - tiszt ában volt azokkal a borzalmakkal, amelyek ezt a korszakot jellemezték. A kommunista diktatúra, a Rákosikorszak a magyar történelem legsötétebb, rettenettel teli szakaszai közé tartozik. Akad köztünk olyan, aki átélte ezeket az éveket, de sokan szüleiktől, nagyszüleiktől hallottak erről. Sokunknak van személyes története, családi élménye ezzel kapcsolatban, de sokan talán nem is hallottak ezekről az eseményekről, hiszen a kényszermunkatáborokról szóló iratok is szinte napjainkig, 199495ig titkosak maradta k. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy a korszak eseményeinek feltárásával és megismertetésével a XX. század történelmi traumáinak feldolgozását a magyar társadalom lezárja azáltal, hogy megemlékezik azokról. Tartozunk azzal elődeinknek, hogy a történteket nyilvánosságra hozzuk és megbeszéljük. A fiatalabbak kötelessége fejet hajtani az előttük levő korosztály szenvedései előtt, másfelől azoknak, akik szinte semmit sem tudnak erről az időszakról, szükséges azt megismerni, hogy tanuljanak belőle. Hiába készül t számos feltáró jellegű munka, dokumentum- és játékfilm a kommunista időszak bűneiről, a mai napig nem beszéltük ki elég alaposan, nem jártuk körbe a témát. Az elhallgatott bűnök súlya ezért ránk nehezedik. Ugyanakkor azt gondolom, hogy semmiképpen sem le het a gyűlölet, a harag, az indulat keltése a cél, hanem csakis az igazság feltárása és megismertetése. (13.50) A második világháborút követően Európa nyugati részén a megbékélés jegyében mindenki az újjáépítésen munkálkodott, mí g a keleti blokkban szovjet minta alapján a könyörtelen diktatúra lett a mértékadó. A kommunizmus a nácizmussal szemben nem vállalta fel nyíltan a terrort, de ettől még az állandó, bújtatott elnyomás és a rejtett vagy nyilvánvaló megfélemlítés vált a rezsi m alapjává. A városi és falusi középosztály likvidálása volt a cél. Magyarországon sok ezer családot deportáltak. 1950 és 1953 között több hullámban történt a családok kitelepítése, a legnagyobb szervezettség és titoktartás közepette. Sokszor előzetes érte sítés nélkül, éjjel törtek az emberekre az Államvédelmi Hatóság 68 fős osztagai, és korra, nemre, egészségi állapotra való tekintet nélkül mindenkinek mennie kellett a gyűjtőhelyre. Onnan azután lezárt vagonokban szállították az embereket kényszermunkatáb orokba, a Hortobágyra körülbelül tízezer embert, illetve az ország
