Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 21 (165. szám) - A devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
505 Végül pedig az általam nagyon sokszor elmondott és nagyon fontosnak tartott kitétel az - amit ez a jelentéstervezet szintén tartalmaz , hogy a pénzügyi alapfokú ismereteket már az elemi oktatási rendszerbe vigyük be, már gyerekkorban sajátíttassuk el mindenkivel azt, amiből következően majd felnőtt korában kiderülhet, hogy milyen hitelre lehet rábeszélni és milyenre nem. Tehát egy olya sfajta pénzügyi tudatosságot már a fiatalokba vigyünk bele, hogy aztán adott esetben ne hagyják magukat rábeszélni olyan hitelformákra, amikről bár előre nem mindig látszik, hogy életveszélyesek, de a jó esély erre megvan. A devizahitelezésre ez tökéletese n igaz volt, ezért a Jobbik abszolút támogatja, hogy oktatási rendszerbe kerüljön be a hasonló konstrukciók átláthatóvá tétele. Sajnálatos módon le kell lepleznünk további gyermeteg kormányzati ábrándokat, amelyek bizottsági szinten elhangzottak. Ilyen vol t az, hogy a teljes mértékben deprimált, lecsúszott, lassan már teljesen fizetőképtelen adósok számára, akik 90 napon túli elmaradással rendelkeznek, a kormányzat forintosítana és elengedné a tartozás egy bizonyos százalékát. Ez nagyon határozott és jó lép és, a Jobbik ezt javasolta. Önök azt mondták rá régebben, hogy marhaság, aztán megcsinálták. Nagyon örülünk neki, ezzel megint csak sikerült tematizálni a közvéleményt és megmenteni pár embert. Ez egy kiváló dolog. (12.50) Csakhogy a kormányzat képviselője a bizottságban egy olyan reményét fogalmazta meg, hogy ezáltal majd 40 százalékkal - szerinte - csökkennek a törlesztőrészletek, akkor ezek az emberek újra azonnal, maguktól a középosztályban találják magukat, újra fizetőképesek lesznek, újabb hiteleket v ehetnek fel, és végül is felpörgethetik a belső piacot. Nem életszerű! Olyan emberekről beszélünk, akiknek az utóbbi 10 évét vagy akár az egész életét, ha már elvesztették az otthonukat, hazavágta a magyarországi bankrendszer bizalmunkkal visszaélő része. A kormányzatok folyamatosan asszisztáltak ehhez. A Gazdasági Versenyhivatal, a PSZÁF 20062007 felé már igenis verte a palánkot, hogy itt nagyon nagy baj lesz, itt törvénykezési szinten kellene rendet tenni a devizahitelezés ügyében. Senki nem reagált rá. A kormányzat csendben volt, tette tovább a dolgát. 2006ban Gyurcsányék inkább a szemkilövetéssel voltak elfoglalva, mint a devizahitelesek helyzetének a rendezésével. De az akkori ellenzék módosító indítványainak hol van a sokasága? Tehát hol van az a szá ndék, ami papíron láthatóan, nyomon követhetően, visszakereshetően bizonyítja azt, hogy önök már ekkor meg akarták oldani ezt a problémát, pedig látható volt, a PSZÁF, a GVH is bizonyította, és látható volt az, hogy korábban el lehetett volna kezdeni a tűz oltást, de sajnos megvártuk, amíg az egész erdő lángol. A problémánk ezzel most így utólag, hogy igen, meg kell menteni minden hitelest, csak az a baj, hogy sokkal többe kerül, sokkal nagyobb tehervállalást követel az egész országtól, mintha önök mondjuk, másfél évvel ezelőtt kezdték volna el. Ahogyan képviselőtársam kiválóan elmondta, mintegy 600 milliárd forinttal kerül többe most a helyzet rendezése, mintha önök már a kormányváltás másnapján elkezdték volna ezt. Ez pedig főleg a kedvezőtlen árfolyammozgá sokból és a felelőtlen kormányzati gazdaságpolitikából adódik, amely belátásának itt lenne végre az ideje, példának okáért az egykulcsos adórendszer felülvizsgálatáé, amely egyébként a valóságban sokszor kétkulcsos volt az utóbbi időben. Tehát van egy komm unikációs szféra és van a valóság, ez a kettő néha nagyonnagyon távol van egymástól, de soha nem késő ennek belátása. Végül pedig még egyszer és utoljára ki kell hangsúlyoznom, hogy van egy olyan társadalmi csoport, amely számára senki nem dolgozott ki se mmiféle megoldási csomagot. Itt azokról beszélünk, akik végtörleszteni nem tudtak, mert nem szerencsés, nem gazdag, nem tehetős emberek, és a rokonságuk sem rendelkezik vagyonnal. Azokról beszélünk, akiket, bár hitelekbe kényszerítettek, azóta mégis elvesz tették a munkahelyüket, a megélhetésüket, sajnos sok esetben a családjukat is, és van, aki már a lakhatását is, mégis adósrabszolgaként kell hogy élje továbbra is az életét, pedig már az ingatlantulajdonát régen elvitték, és a Nemzeti Eszközkezelő konstruk ciója sem tud vagy nem akar segíteni rajtuk, hiszen vannak olyan kikötések és feltételek a Nemzeti
