Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 21 (165. szám) - A devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
503 napjai és nagyon depre sszióssá váltak. Sokan elvesztették a munkahelyüket, vagy éppen a megemelkedett törlesztőrészletek miatt ellehetetlenül a törlesztésfizetés. Az egész életük műve, a lakásuk, az otthonuk veszett volna el. Úgy gondolom, hogy meg kell köszönöm mindenkinek a k ritikai megjegyzését, de szeretném inteni az ellenzéki pártokat a türelemre és a munkára. Hozzátéve azt a nagyanyám által is mondott bölcsességet, hogy egy dolgot nagyon könnyű elrontani vagy valamire nem odafigyelni, de reparálni nagyon hosszú és keserves folyamat, sőt mi több, izzadságszagú. Bízom abban, hogy a törvény nem izzadságszagú, hanem konkrét megoldást jelent. Hálás vagyok önöknek, és arra kérem önöket, hogy támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban .) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Most térünk át a normál, tehát a helyszínen bejelentkező képviselők hozzászólásaira. Elsőként Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbik, ugyancsak 15 perces időkeretben. Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik) : Tisztelt Elnök Ú r! Tisztelt Ház! Nem az az eredendő probléma, hogy támogatjuke vagy sem az előttünk fekvő javaslatot. Nyilvánvalóan támogatni fogunk bármit, ami három vagy négy hitelesen segít, nem ez a vita. A probléma ott kezdődik, hogy a hitelkárosultak ügyének rendez ése ezzel még nemhogy nem ér véget, de épphogy csak elkezdődik. Tehát látható, hogy egy olyan görgeteget görgetünk magunk előtt, amiből lavina lehet a következő húsz éven belül bármikor, ha nem táncolunk ki belőle egyszer végre. S azt is látnunk kell, hogy a jelenlegi előterjesztésnek is vannak olyan hibái, amelyek nem feltétlenül rossz szándékból erednek, de mindenképpen korrigálandók és korrigálhatók. Ezt viszont most, ebben a szakaszban lehet megtenni. Példának okáért úgy érzem, hogy az árfolyamgát 2.0s verziója a közszolgák számára indokolt kedvezményeket nyújt. Én valóban indokoltnak érzem, hogy ezt a kört, főleg a korábbi hitegetések és nem teljesült ígéretek miatt részesítsük kedvezményekben, legalább egy nulla állapotot érjünk el e tekintetben. Ugya nakkor az a tény, hogy amikor arra kérdeztünk rá, hogy mi lesz a nem közszolgákkal, például a vállalkozói szférában dolgozókkal vagy egyszerű alkalmazottakkal, erre a kormányzat képviselője bizottsági szinten azt mondta nekünk: hát, ők bíznak abban, hogy m ajd egyedi megegyezéseket tud kötni a munkavállaló hitelkárosult a munkáltatókkal. Azt kell mondjam, hogy e gyermeteg logika mentén ezen társadalmi csoport vagy kör nem menthető meg, hiszen a mai magyar munkaerőpiaci helyzet ismeretében örülhet az, aki ne m veszíti el az állását. Nem életszerű az, hogy egyenrangú félként odaül a tárgyalóasztalhoz, és megegyezik a munkáltatójával vagy adott esetben egy multival arról, hogy segítse az ő hiteltörlesztését bármilyen útonmódon. Nem nagyon ismerünk ilyen gyakorl ati példákat a való életből. Ez tipikusan annak az esete, hogy a valódi húsvér, igazi károsultakkal kellene talán egy kicsit többet beszélni, konzultálni, hogy milyen helyzetekkel szembesülnek ők a való életben, és nem irodákból kellene kitalálni a megold ásokat, hanem a való élet alapján. Hogy mekkora problémáról van szó, azt jelzi az is, hogy a devizaállomány mintegy 19 milliárd eurónyi volt a végtörlesztés megkezdése előtt. Ezt sikerült csökkenteni valamelyest. Még egyszer mondom, nem jelenthető ki az, h ogy a csapdából végleg szabadultak azok, akik végtörleszteni tudtak, egyrészt azért, mert több mint negyedük forinthitelbe kényszerült, a nagy többség pedig a családtól szedte össze nagy nehezen a befizetendő forrást, de ezeket nyilván törlesztenie kell az unokatestvérnek, a sógornak, a komának, ahogy elhangzott. Tehát ezek az emberek egyelőre még nem tudják a belső piacon fogyasztásra költeni az így felszabadult összegeket, nem tudják a magyar kis- és középvállalkozók terményeit megvásárolni, nem tudnak na gyon vállalkozásokba kezdeni, hiszen minden forrásuk le van kötve, hogy miután az adósrabszolgaságból hivatalosan szabadultak, valójában is szabaduljanak azáltal, hogy az odacsoportosított forrásokat visszaadják azoknak, akiktől kapták őket.
