Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. június 4 (197. szám) - Dr. Áder János köztársasági elnök átirata az Országgyűléshez államtitkárok kinevezéséről: - Napirenden kívüli felszólalók: - SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik):
4980 Tisztelt Ház! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkez ett Szávay István képviselő úr, a Jobbik részéről: “Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás” címmel. A képviselő úré a szó. Parancsoljon! SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlé s! Tisztelt Vendégeink! A külhoni anyaország és a világ bármely részére szakadt Nemzettestvéreink, akik figyelemmel kísérik munkánkat! A trianoni békediktátum aláírására emlékezik ma az Országgyűlés és az anyaország, a Kárpátmedence és a világ magyarsága. Torokszorító és szívszorongató érzés arra gondolni, hogy 92 évvel ezelőtt a bosszúvágy által hajtott hazug győztesek az egykoron jó szándékkal befogadott nemzetiségei által elárultatott honveszejtő és nemzetáruló vezetői által térdre kényszerített idegen hadaknak felelőtlenül kiszolgáltatott Magyarország területének 72 százalékát elcsatolták, közel 3,5 millió magyar nemzetiségű lakossal, az akkori összmagyarság 30 százalékával egyetemben. Emlékezzünk ma 1920. június 4ére, arra a napra, amikor a távoli Ver saillesban hazánk megcsonkításáról és sok millió nemzettársunk idegen, ellenséges uralma alá kényszerítéséről döntöttek azok a párizsi békecsinálók, akik bár békét akartak, és hittek abban, hogy békéjük tartós lesz, valójában azonban ezzel a békével az ör ök békétlenség magvát vetették el a Kárpátmedence nemzetei között. Bár a békediktátum aláírása immár 92 évvel ezelőtt történt, a következményei ma is alapvetően meghatározzák gondolkodásunkat, a világban, Európában és a Kárpátmedencében betöltött szerepü nket, saját magunkról alkotott képünket és szomszédainkhoz való viszonyunkat. Szomorú tény, hogy minden negyedik magyar gyermek az ország határain kívül születik, megkerülhetetlen felelősséget róva ezzel a mindenkori magyar kormányra, a mindenkori magyar p arlamentre és annak valamennyi pártjára. Megmaradásunkat és a XXI. századi továbbélésünket tehát alapvetően meghatározza a külhonban élő magyar nemzettestvéreink sorsa, de tény az is, hogy a párizsi békecsinálók hozzá nem értésének, szemfényvesztésének és bosszúvágyának Trianonban kelt ékes bizonyítéka megmérgezte és mindenki számára kielégítő rendezése létrejöttéig továbbra is mérgezni fogja megcsonkított hazánk és szomszédaink egymáshoz való viszonyát. Trianon a magyarság történetének legnagyobb nemzeti k atasztrófája, mert Muhi és Mohács, Nagymajtény és Világos után is talpra állt és újra felépült az ország, de Trianon tragédiája a mai napig is kísért bennünket, meghatározva nemzetünk jelenét és jövőjét. Minden mai gondunk és bajunk tehát az emléknap ellen a mai ülés elején szégyenletes és gyalázatos módon távolmaradásukkal tiltakozó kommunisták mellett Trianonban gyökerezik, amelynek átka 92 éve sújt bennünket. Trianonra tehát emlékeznünk kell, Trianonról beszélnünk kell. Beszélnünk kell a családban, az is kolákban és minden más közösségben is. Nem véletlen, hogy a Jobbik a megalakulásáról kezdve szorgalmazta és választási programjában jelezte, hogy fontosnak tartaná egy Trianonemléknap bevezetését. Ezt a kormánypártok módosított formában, nemzeti összetart ozás napjának nevezve 2010ben meg is szavazták. Átolvasva a mai nappal kapcsolatos híradásokat, a rendezvényekről való tudósításokat, ilyen mondatokkal találkozhatunk: országszerte ünnepségek a nemzeti összetartozás napján, vagy X. Y. ünnepi beszédet mond az emléknap alkalmából. Tisztelt Képviselőtársaim! A mai nap azonban, nevezzük bár a nemzeti összetartozás napjának, számunkra egyáltalán nem ünnep, nem lehet az, mert nincs mit ünnepelnünk. A nemzeti összetartozásunkra az év minden napján gondolnunk kell , így természetesen ma is, de a mai nap mégiscsak egy gyásznap, ezeréves történelmi hazánk, több ezer éves magyar nemzetünk feldarabolásának tragikus évfordulója. Az emléknap így persze nem jelenti azt, hogy az év maradék 364 napján is keseregnünk vagy gyá szolnunk kell, épp ellenkezőleg, ezeken a napokon igenis munkálkodjunk a magyarság összetartozásának, a trianoni és párizsi békékben szétszakított nemzetrészeink gúnyhatárain átívelő összefogásának elősegítésén. A Jobbik a mai napon elhangzásra kerülő inte rpellációk, azonnali kérdések és kérdések során egyegy elcsatolt területünkön élő magyar testvéreink számára fontos vagy sérelmes kérdéssel kíván
