Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 30 (196. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP):
4959 Ráadásul lényegesen tágabb körben volna szükséges a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása, mint ahogy azt most a büntetőjog, illetve az Alkot mánybíróság gyakorlata tartalmazza és helyesnek látja. (22.10) Ugyanis a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság megállapította azt, hogy a véleményt nem illeti meg a védelem, hogyha az az emberi jogi charta alapvető értékeit tagadja. Márpedig az Alkotmánybíróságn ak ezzel Magyarországon ellentétes a véleménye, s ebből fakad az, hogy az erre jogosult és hatáskörrel bíró szervezetek Magyarországot sorra marasztalják el amiatt, hogy nem elégséges az emberi méltóságot sértő cselekmények tiltása Magyarországon. Én úgy h iszem, hogy ezen érdemes volna változtatni, de ezt biztos, hogy nem a büntető törvénykönyv vitájánál kell megtenni, hiszen ahhoz, hogy érdemi változást lehessen itt elérni, ahhoz az alaptörvény módosítására volna szükség. Két felszólalásra szeretnék még na gyon röviden reagálni. Az egyik épp Szalay képviselő úr felszólalása, aki a büntetések szigorítását többek között azért tartotta szükségesnek, azzal indokolta, hogy például az úgynevezett Cozmaügyben is olyan ítélet született, amely fölháborította a közvé leményt, és nem jó, hogyha a bíróság egy ilyen cselekmény esetén másodfokon enyhíti a kiszabott büntetést, és ez az érvrendszer egyébként pont ezzel az üggyel kapcsolatban már itt a parlamentben nem először hangzik el. Hadd mondjam azt minden tiszteletem d acára, képviselő úr, hogy felelőtlen magatartás a bírói döntést félinformációk birtokában bírálni, és ezt mondom másnak is. Ön tudomásom szerint egy elismert orvos. Ha valaki bemegy a kórházba azzal, hogy fáj a hasa, annak lehet többféle oka, lehet gyomorr ontás, és lehet egy áttétes rák is, daganatos megbetegedés. Egészen más a kettő, pedig a külső szemlélő számára hasonló, és az orvost, hogyha meghal a beteg, egészen másként kell felelősségre vonni, hogyha gyomorrontással ment be, és úgy halt meg, mint ha egy áttétes daganattal ment be, és úgy halt meg a beteg. Ehhez tudnám hasonlítani ezt a döntést is. Ha az emberölés bűncselekménye szigorúbban lenne büntetve, sőt a testi sértésé is, ezt az ítéletet akkor is enyhítették volna a legjobb tudomásom szerint, u gyanis én úgy tudom (Dr. Apáti István: Mit tudsz, amit mi nem?), ugyanis én úgy tudom, hogy a minősítés változott meg, legalábbis az egyik esetben biztosan, emberölésről halált okozó testi sértésre. Márpedig én azt gondolom, hogy senki nem akarja itt a par lamentben, hogy ez a két bűncselekmény pontosan ugyanúgy legyen büntetve és szankcionálva. Márpedig, ha ez így van, akkor a bírói döntés helyes, a tekintetben legalábbis biztosan, hogy az elsőfokú ítéleten enyhített, mert hogyha nem tartja azt a minősítést megalapozottnak a másodfokú bíróság, amit az elsőfokú megállapított, és azt mondja ki, hogy ez nem emberölés, hanem halált okozó testi sértés, akkor a büntetést kénytelen lesz enyhíteni, nem tud vele mást csinálni. Azt gondolom, hogy konkrét bírósági ítél eteket bírálni az Országgyűlésben anélkül, hogy egyébként az információk birtokában lennénk, őszintén szólva veszélyes. Azért veszélyes, mert az igazságszolgáltatásba vetett hitet rombolja. Úgy hiszem, hogy akkor érdemes bírói ítéletekkel foglalkozni és az okat bírálni - és én nem vagyok ellenére annak, hogy akár politikus ezt megtegye , hogyha elolvasta valaki az elsőfokú ítéletet, elolvasta valaki a másodfokú ítéletet, valamennyire még ért is a szakmához, és olyan szakmai hibát fedez föl benne, amit az ad atok alapján megalapozottan megtehet. De úgy, hogy egyébként valószínűleg az itt megszólalók közül senki nem olvasta el se az elsőfokú, se a másodfokú ítéletet, úgy sommás véleményt mondani egy bírósági döntésről, azt gondolom, hogy nem helyes. Nem a kriti ka nem helyes, hanem a megalapozatlan kritika nem helyes. Sokkal többet ártunk vele, mint amennyit használunk, mint amennyit szeretnének elérni, nyilvánvalóan annak alátámasztására, hogy szükségesek a szigorítások. Még egyszer mondom, hiába lett volna szig orúbb a büntetés bármelyik bűncselekmény vonatkozásában, a büntetési tételkeret, akkor is enyhítenie kellett volna az én legjobb tudomásom szerint a bíróságnak. Ennél bővebben én
