Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 30 (196. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik):
4917 ELNÖK (dr. Latorcai János) : Papcsák Ferenc képviselő úr! DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! É n azt gondolom, hogy a halálbüntetés egy fontos kérdés, Mengyi képviselőtársam fel is vetette ennek a kérdését, azonban mindannyian pontosan tudjuk, hogy a jelen helyzetben, hazánk nemzetközi elkötelezettsége tekintetében bár van az alap két nemzetközi egy ezmény, a római egyezmény, amely 1950ből származik, illetőleg a polgári és politikai jogok nemzetközi egységokmánya, amelynek 1989. december 15én egyik jegyzőkönyvében beiktatásra került, ez még igazából nem zárná ki annak a lehetőségét, hogy Magyarorszá g a nemzetközi jogi egyezmény - nem egy ilyen egyezmény van – tekintetében, mondjuk, figyelmen kívül hagyja, azonban az Európai Unió alapvető jogok chartája 2. cikk (2) bekezdése - amit 2000ben fogadtak el, és a tagságunkkal mi is ratifikáltunk és befogad tunk - alapjogunk részeként rögzíti, hogy senkit sem szabad halálra ítélni, és senkit sem szabad kivégezni. Azt gondolom, hogy ez egy rendkívül fontos attribútuma és rendkívül fontos passzusa ennek az alapjogok chartájának. Az én személyes véleményem pedig - az elnök úr ezt említette , hogy a halálbüntetésben a tévedés kockázata is óriási és benne van, és egyébként a kádárizmus időszakában, amikor élt ez a jogosítványa a hatalomnak, akkor bizony gyakran visszaéltek ezzel a joggal, és gyakran tévedtek, a po litikai ügyekről nem is beszélve, de a köztörvényes ügyekben is előfordult sajnos. A másik pedig - és ez még személyesebb : más ember, embertársunk élete elvételének joga csak a Jóistent illeti meg. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen. Staudt Gábor képviselő úr következik. DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik) : Köszönöm szépen, elnök úr. A halálbüntetés témájában szeretnék bedobni egy érvrendszert. Egyrészt nagyon furcsa, hogy akik a halálbüntetés témájának bed obása és társadalmi vitára bocsátása vagy a közös gondolkodás ellen oly erősen ágállnak, pont ők az abortusz kérdésében például olyan liberálisak. (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Így van!) Tehát az egyik esetben könnyen lehet elvenni életet, a másik eset ben meg a Jóistenre könnyű hivatkozni. Igaz, keresztény emberként én is úgy gondolom, hogy csak a Jóisten dönthet sorsok fölött, de feltehetjük úgy is a kérdést, hogy a büntetőjogban a generális és a speciális prevenciót szokták megjelölni, mint egy olyan célt, aminek teljesülni kell. A generális, hogy mások ne kövessenek el hasonló bűncselekményt, erre igenis elrettentő erővel bírnak a szigorú büntetések, a speciális prevenció viszont az, hogy lehetőleg az elkövető ne kövessen el bűncselekményt vagy hasonl ó bűncselekményt. És számos esetben, miután kiengedtek nagyon súlyos bűncselekményt elkövető embereket akár tíz év, akár tizenöt év vagy akár rövidebb bent tartózkodás után, nagyon gyakran újra embert öltek. És ki vállalja fel a felelősségét annak, hogy ak i kiengedi ezt az embert, az tulajdonképpen halálra ítél egy meg nem nevezett másikat, mert nagyon valószínű és nagyon sok esetben a visszaeséssel számolni kell. Nem azt mondom, hogy ezeket a kérdéseket minden esetben egykét törvénymódosítás meg tudja old ani, de az, hogy úgy, ahogy van, elzárkóznak tőle, és a társadalmi vitára vagy jogi vitára bocsátást sem engedik, vagy mindenféle elvek mögé bújva ettől elzárkóznak, ez nem helyes. Ráadásul azt is mondhatnám, itt hallottuk a római egyezmény megfelelő passz usát, hogy háború esetén a halálbüntetés visszaállítható; NATOtagként a terrorizmus elleni háborút folytatjuk, tehát igenis háború van, tehát akár a római egyezmény kapcsán is vissza lehetne állítani. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)
