Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 30 (196. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik):
4913 vádalkut kötöttek ebben az ügyben, mert azért tudjuk, hogy ez az elkövetői kör ott, a Balaton északi partján meglehetősen komoly érdekeltségekk el rendelkezett, és tudjuk jól, hogy nem fehérneműket árultak, és tudjuk jól, hogy milyen bűnszervezeteknek voltak a tagjai. Nyilvánvaló, hogy a vádalkut nem kell nyilvánosságra hozni, de hogyha esetleg erre vonatkozóan valamilyen valószínűsíthető célzás e lhangzik, akkor sem nyugodt az ember lelkiismerete, meg akkor sem nyugodhatunk ebbe bele, hogy egy Sztojka Iván, mondjuk, majd négy év múlva már itt lesz, és élvezheti a szabadság, a szabad élet minden örömét. A többiek is olyan 1314 év elteltével majd sz abadulnak, és azon a közösségen belül az ilyen emberek, kérem szépen, példaképet jelentenek. Ez a fajta bűnöző életmód, a börtönben letöltött évek, a börtöntetoválások adják meg ennek a nem hiába született 3hs közösségnek sok esetben a tekintélyét, meg il yen példákat merítenek a fiatalok. Azt is figyelembe kell venni - átevezünk kicsit a másik fő téma, a halálbüntetés területére , azt is tudomásul kell venni, hogy a bűnelkövetőknek van egy olyan speciális köre, jelesül a súlyos, életellenes elkövetők, és bizonyos szubkultúrák, ahol semmilyen visszatartó ereje nincs a börtönnek vagy a fegyháznak. Egyrészt dicsőség, minél több időt tölt el, annál nagyobb tekintélye van a közösségen belül, másrészt többségében olyan körülmények között élnek ezek az elkövetők, hogy talán még jobban is érzik magukat a börtönközösségben. Az átlagosnál sokkal hamarabb kialakul az intézményfüggőség, és tulajdonképpen olyan 1012 év elteltével már ők maguk is úgy fogalmaznak, olyan megfogalmazásokat hallhatunk tőlük, hogy vigyetek h aza a börtönbe. Ott érzik otthon magukat, ott van tekintélyük, ott érzik magukat valakinek. Ott érzik magukat a társadalom hasznos tagjának, mert egész egyszerűen ott tudnak valami tekintélyt kivívni akár a szellemi szintjük, akár pedig egyéb tulajdonságai k miatt maguknak. Azt is meg kellene nézni, amikor a halálbüntetés szükségességét vizsgáljuk, hogy ezt pontosan mire akarjuk kiterjeszteni, mert erről eddig még nem sok szó esett. A Jobbikfrakció csak és kizárólag egyetlen bűncselekménynél, annak is a min ősített eseténél kívánja visszaállítani ezt a legsúlyosabb büntetést, mégpedig az emberölés súlyosabban minősülő eseteinél. Miért fontos ezt kihangsúlyozni? Azért, mert az alkotmányügyi bizottság ülésén olyan homályos megfogalmazások hangzottak el egy olya n közismert és hivatásos rettegő, mint Steiner Pál részéről, hogy már itt állam elleni bűncselekményeknél, politikai bűncselekményeknél vizionálta ennek a büntetésrendnek a visszavezetését, amivel egyes általa szélsőségesnek tartott politikai erők majd így akarnak megszabadulni vélt vagy valós politikai ellenfeleiktől. Erről szó sincsen. Egyébként ez az ő szellemi és jogelődjeinek a módszerei voltak. Ez pontosan annak a kommunista pártnak volt a bevett módszere, amelynek egyébként az utódpártja mind jogi, m ind szellemi, mind erkölcsi értelemben az MSZP. Úgyhogy az, hogy hol van szélsőség, és kik mennyire hitelesek, arról talán elég ennyi szót ejteni. Azért fontos mondani, hogy egy bűncselekményre szeretnénk visszaállítani, mert 1991ig, ha jól emlékszem, 24 bűncselekményre lehetett kiszabni, közte voltak katonai bűncselekmények és más típusú bűncselekmények is, és arról is kevés szó esett, hogy miért szüntették meg, miért helyezték ezt hatályon kívül, miért helyezte hatályon kívül az Alkotmánybíróság. Ezt az állambiztonsági múlt feltárásáról szóló vitában már elmondtam - személyes vélemény, hozzáteszem mindjárt , de úgy gondolom, az időbeli egybeeséseket tekintve azért nem kevés logika lehet benne, illetőleg cáfolat még legalábbis nem hangzott el ez ügyben. N ekem személyes meggyőződésem, hogy nem kizárólagos, de ugyanakkor elég jelentős oka lehetett a halálbüntetés megszüntetésének nemcsak a nemzetközi egyezmények meg kötelezettségek köre, hanem az is, hogy akkor még nem lehetett világosan látni, hogy az ’56 e lőtti időszak vagy az ’56 utáni megtorlások esetében a kommunista főbűnösök milyen büntetést kapnak, és azért akkor is már kiváló beágyazottsággal rendelkező embereik közbenjártak annak érdekében, hogy legalább a legsúlyosabb büntetéstől, a halálbüntetéstő l, a kötél általi haláltól ne kelljen tartani. De ez csak az egyik mellékvágány. A lényeg az, hogy a jogalkotónak mindenkor le kell követni, nyomon kell követni a megváltozott társadalmi viszonyokat, és a társadalmi viszonyok az utóbbi
