Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 30 (196. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. DOROSZ DÁVID (LMP): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. GRUBER ATTILA (Fidesz):
4904 Ez azért is izgalmas kérdés, hiszen most, amikor ez t az elemet, a jogos védelem kérdését tárgyaljuk, ugyancsak ez az aggodalom sütött ki Kolber képviselőtársunk szavaiból, és ugyanaz a “fontoljuk meg, vitassuk tovább” gondolat jelentkezett több képviselőtársamnál is. A büntető törvénykönyv új tervezete a j ogos védelmi helyzetet kiszélesíti, és törvényi védelmet állít fel arra, miszerint vannak esetek, amikor a jogtalan támadás oly módon történik - éjjel, fegyveresen vagy csoportosan , hogy a megtámadott joggal feltételezheti, hogy a támadás az élete ellen irányult. A jogtalan támadás ezen körülményei megteremtik annak a lehetőségét, hogy a védekezéshez szükséges mértéket a védekező, a sértett túlléphesse. Mind a hatályos, mind a tervezett szabályozáshoz hasonlót találunk kontinensünk több tagállamában, az U nió határain belül. Különböző mértékben és a támadottat eltérő védelemmel ellátva minden jogrendben megtalálható a jogos védelemhez való jog, valamint a támadás mértéke túllépésének a büntetlensége is. A német szabályozás szerint - és most szó szerint idéz em - aki a cselekményt jogos védelmi helyzetben követi el, nem cselekszik jogellenesen. Ez egy nagyon szép és tömör megfogalmazás, miszerint a jogos védelem esetén maga a tényállásszerű magatartások büntetendőségének oka, a jogellenesség hiányzik. A rendel kezésnek tulajdonképpen egy szimbolikus jogalkotói eleme és üzenete is van, ami a védelmi jog gyakorlásának társadalmi hasznosságát igyekszik alátámasztani. És valóban, ha belegondolunk, akkor az elmúlt időszakban a szakmai viták is ezt a társadalmi haszno sságot, illetőleg az egyéni szükségességet próbálták kiemelni, és másmás arányban, másmás irányban megerősíteni. Úgy vélem tehát, hogy ezzel a szabályozási gondolkodással, ahogy mi megközelítettük, ez elfogadható európai szemmel is. De azért tudnunk kell , hogy a német szabályozás nem fogalmazza meg az arányosság követelményét, ehelyett a támadás elhárításához való szükségességet kívánja meg. Itt felhívom a figyelmet egy kis logikai módosításra e tekintetben, mert az arányosság kérdése - és azt hiszem, hog y itt számtalan szakmai publikáció van a bírósági ítélkezési gyakorlatnál - az egyik legnehezebben megfogható kérdés. Egy beszűkült, félelemmel teli tudatállapotban egy megtámadott részéről az arányosság egyrészről a mérlegelési lehetőség ideje és a tudatb eszűkülés okán reménytelen, másrészről pedig ehhez szükség lenne egy arányos fegyverarzenál ottlétéhez, hiszen akkor meg kell határozni, hogy mondjuk, milyen pengehosszúsághoz milyen pengehosszúságú arányosság, vagy milyen lőfegyverhez milyen lőfegyvertípu s lenne arányos, ami, lássuk be, hogy egy ilyen hirtelen támadás, netalántán még éjszakai vagy csoportos támadás esetén is egy abszurd dolog lenne. A német büntető törvénykönyv előnyben részesíti a jogos védelmi helyzetekben cselekvő személyt, így egységes en büntethetetlennek nyilvánítja azokat az elhárító magatartásokat, amelyek a szükséges mértéket túllépik ugyan, de amelyek esetében erre a támadás által kiváltott félelem, zavarodottság vagy ijedtség folytán kerül sor. Azt hiszem, hogy ezt közülünk senki nem vitatja. A német szabályozás figyelembe veszi azt a körülményt, hogy egy előre fel nem mérhető jogtalan támadás által kiváltott pszichés állapotban lévő személy védekező magatartásának utólagos megítélése során nem életszerű azt feltételezni, hogy a tu datszűkület fokozatainak megállapítására reális esély áll fenn, és ez a körülmény semmiképpen sem róható fel jogosan a védekezőnek. Azt hiszem, hogy ez egy helyes irány, ha orvos szakértőket kérdezünk meg, akik már ilyen eljárásokban szerepeltek, ők is el fogják tudni ezt mondani, és meg tudják erősíteni. Az osztrák törvényszöveg a jogszerű védelmi magatartás feltételének szabja az arányosság követelményét. Érdekes módon német nyelvterület, és mégis egy más hangsúlyeltolódás van benne: az arányos védekezés megkövetelését a büntető törvénykönyv által csak az az elvi előfeltevés indokolhatja, hogy bárminemű jogtalan támadás esetén az egyes jogi tárgyak homogének, következésképpen összemérhetőek. Ez a homogenitás, összemérhetőség az osztrák szabályozás pozitívu maként jelenik meg abban a tekintetben, hogy az arányosság feltételrendszerének megfelelően körülírt megfogalmazásával csak a jogos védelem álcájába bújtatott leszámolás jellegű idézőjeles önvédelmi eseteket kívánja kiszűrni a jogalkotó.
