Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 30 (196. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Bejelentés az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság eseti jellegű állásfoglalásáról - A pénzügyi tranzakciós illetékről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
4798 további terheket rónak rá, hanem önök azt mondják, hogy itt kül önböző ágazati adófajták esetében különböző szektorok vállalkozói, szereplői fogják jobbára fizetni ezeket a terheket, ami pedig a lakosságra hárul ezekből adott esetben, az nem fog nekik annyira fájni. Hangsúlyozom, ezt önök mondják, mi ilyet ki nem ejten énk a szánkon. A helyzet jelen esetben is az, hogy egy dupla sarcról beszélünk. Tehát amikor tranzakciós adóról beszélünk, leszögeztük nagyon sokszor, hogy ennek lényegében köze nincs az úgynevezett Tobinadóhoz. Ez nem arról szól, nem arra jött létre, hog y a spekulációt adott esetben visszaszorítsa annak nemzetközileg kimunkált formái alapján, hanem kimondottan arról szól, hogy az önök terminológiájával élve egy nagy szétterülésű adófajtát találjanak ki, tehát minél több embert érintsen és minél kisebb mér tékben. Engem ebből a “minél több embert érintsen” kitétel zavar, hiszen egy teljes mértékben indokolatlan fajtáról van szó. Elmondhatjuk ezt azért is, mert önök itt az adó és az illeték közötti játszadozás során nagyon sokszor hivatkoztak arra, hogy igazá ból mi ne aggódjunk emiatt, a lakosság alig fog valamit érezni ezen tehertételből, ennek áthárítására is olyan minimális lehetőségek lesznek, hogy arról nem is érdemes beszélni, hiszen akkora a piaci verseny, hogy ezen áthárítás lényegében megvalósíthatatl an. Ez volt az önök érvelésének az alapja. A helyzet az, hogy érdemes kéthárom mondatra leragadni ott, hogy miért beszélünk illetékről. Nyilvánvalóan azért kezdtek el játszadozni a szavakkal - és a képviselőtársam kiválóan megjegyezte, a saját indoklásukb an lebuktatják magukat, amikor már adófajtáról beszélnek , mert azt várták, hogy az Európai Unió esetében, az Európai Unió viszonylatában kevesebb egyeztetésre van szükség akkor, ha nem adónak nevezik el ezt a tárgykörünkbe tartozó és tárgyalt fogalmi kör t, hanem nemes egyszerűséggel ráaggatják az illeték bélyeget. Ez hasonló játszadozás volt, mint amikor a nemzeti vagyonról szóló törvényjavaslatot hozták be elénk, amely végül is az önök értelmezése szerint az állami vagyonnak volt nagyjából megfelelő, mik özben kimaradtak belőle olyan tárgykörök, amelyek kimondottan a nemzeti vagyon részét kell hogy képezzék. A helyzet az, hogy nem sikerült akkor sem egy minden igényt kielégítő listát, lajstromot letenni az asztalra. Jelen esetben is az az érzésem, hogy a t erminológiát, a fogalmi kört a saját szájízük szerint átalakítják a saját igényeiknek megfelelően. Látható az is, hogy egy ilyen adófajtától azt várni, hogy az adóelkerülés mértéke csökken, és egyáltalán egy jobban szétterülő adófajtával talán ebből valami t majd meg lehet fogni, ez merő naivitás. Látható, hogy az a 600 milliárdos megszorító csomag, amely ebben az évben és a következő évben kivetülésre kerül a családokra nézve, egyrészt igen, valóban vezet afelé, hogy nagyon sokan megpróbálnak kibújni ez aló l. Viszont nagyon sokan nem fognak tudni kibújni pontosan azért, mert egy tranzakciós adó esetében is, ha az ember megkapja a fizetését és ha elkezdi azt elkölteni, tehát adózott jövedelmekről beszélünk, azért hangsúlyozzuk, lényegében minden esetben jelen tkezhet akár közvetlenül, akár közvetett módon, tehát közvetlenül vagy pedig áthárítva az a sarc, az a tehertétel, ami nem lenne szükségszerű abban az esetben például, ha a banki különadó nem került volna annak idején áthárításra, márpedig állításunk, és n em csak a mi állításunk szerint áthárításra került. Itt érdemes megjegyezni, hogy a banki ágazati különadó esetében a bankométer elemzése alapján már azon ősszel áthárításra került ez az adófajta, amikor ennek a kivetése egyáltalán szóba került. Ezt a legn agyobb 24 hazai pénzintézet folyamatainak elemzései alapján mutatták ki, és látható volt az is, hogy számos bank már akkor egyértelműen bejelentette, tehát nem is rejtette véka alá azt, hogy egyáltalán az ügyfeleire, a lakosságra fogja áthárítani ezt a tel jes tehertételt, hiszen számos díjtételt azonnal emeltek a pénzintézetek, tisztelet a kivételnek, hangsúlyozzuk. Állították közben, hogy ők nem a bankadót árazzák be nagy többségükben, páran beismerték, hogy igen, de látható volt az, hogy a 130 milliárdos banki fizetési kötelezettségből 80 milliárdot már áthárítottak a meglévő ügyfelekre, a többi pedig azóta beárazási kérdés. Tehát lehet különböző statisztikákat generálni a tekintetben, hogy ezen összeg egészének vagy akár egy nagyobb részének az áthárítása mikor, milyen fokon történt meg. Az tény és látható, hogy tisztességes gazdaságpolitikai koncepció híján kikerülhetetlen lesz az önök esetében az, hogy hasonló tehertételeket vezessenek be, súlyosbítsanak. Talán megnyugtató
