Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 21 (165. szám) - A devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SIMON GÁBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
471 kapcsolatban. A vezérszónok úr itt nagyon helyesen egy szakmai áttekintését is adta a devizahiteles problémának és az arra adandó kormányzati válaszoknak. A javaslatom során az általa elmondottakat szeretném azért kinyitni abba az irány ba is, hogy egy kicsit a helyzet megértéséhez megfelelő információink legyenek, mert azt látjuk, hogy milyen intézkedések vannak, vagy hallottuk, de hogy milyen helyzetre érkeztek ezek az intézkedések, és hogy megfelelő, adaptív módon történte ez, abban n yilvánvalóan lehet vitát kezdeményezni. Elöljáróban azért azt látni kell, hogy a devizahitelezés 2000ben jelent meg a magyar háztartási hitelpiacon, elsőként a gépkocsifinanszírozásban. A devizahitelek növekedését szinte teljes egészében ez a hiteltípus adta egészen 2002 és 2003 közöttig. A devizaalapú lakáshitelek a Fidesz által indított, közpénzből, mindenki adójából fizetett és egyébként fenntarthatatlan állami lakáshiteltámogatási program folytatásaként, 2004től kezdtek elterjedni. Nemcsak az inflác ió, az árfolyam vagy a kamatkockázat okozta a nagy eladósodást, hanem a magyar banki gyakorlat sem volt eléggé átlátható. A pénzintézetek az adósok számára követhetetlen és ellenőrizhetetlen módon számították ki a kamatokat és a különböző banki költségeket , amelyekből végül a törlesztőrészletek adódtak. Ez is hozzájárult ennek az óriási devizaproblémának a kialakulásához. Mint arról hazánk lakosságának több mint egytizede közvetlen tapasztalatokat szerzett, a devizaárfolyamok elszabadulásával kialakult az a korábban képtelennek tűnő valóság, hogy a kölcsönök visszafizetésére szánt törlesztőrészletek éveken át történő fizetése ellenére a fennálló adósság nem csökkent, hanem növekedett. Az elmúlt év júniusában 1 millió 700 ezer háztartásnak, az összes háztartá s 45 százalékának volt valamilyen hiteltartozása. Ezen belül 488 ezer családnak kettő, 400 ezernek három vagy több hiteltartozása volt egyidejűleg. A többszörösen eladósodott családok száma az utóbbi két évben nőtt meg igazán jelentősen. A kettős hitellel rendelkező családok száma duplájára nőtt, míg az ennél is több, különböző hitel terhét viselő családoké egyenesen négyszeresére nőtt e két év alatt. Az elmúlt év közepén 725 ezer háztartás, az összes háztartás 19 százaléka rendelkezett jelzálog alapú hitel lel, ezek négyötöde lakáscélú kölcsön volt. A jelzálog alapú hitellel rendelkező háztartások közel 17 százalékának, azaz minden hatodik érintett családnak voltak az első félévben törlesztési gondjai. A lakáscélú hitelt felvevő családoknál ennél valamivel k evesebben törlesztettek rendszertelenül, az érintett családok közel 16 százaléka, amíg az egyéb célú jelzáloghitel adósainak csaknem egynegyede, 23 százaléka küzdött fizetési nehézségekkel. A törlesztőrészletek más kölcsöntípusoknál is rendre elmaradoztak a múlt év első felében. A személyi kölcsönöknél az adósok közel 17 százalékának, a folyószámlahitellel rendelkező családok 27 százalékának volt hátralékos tartozása. A legnagyobb gondok a devizaalapú hitel törlesztésénél merültek fel. Ez azért jelent komol y problémát, mert a teljes lakossági hitelállomány kétharmada devizaalapú. Ezen belül a jelzáloghitelek dominálnak, a lakáscélú hitelek 34 százalékot, a szabad felhasználású hitelek 27 százalékot képviselnek, míg a gépjárműhitelek részaránya 2,8 százalék. Kedves Képviselőtársaim! Tudniuk kell önöknek, hogy a múlt év első félévében 576 ezer családnak, az összes háztartás 15 százalékának volt lakáscélú jelzáloghitele. A családok közel felének, 287 ezer háztartásnak devizaalapú kölcsöne volt. Ugyanakkor 148 ez er családnak, a háztartások 4 százalékának volt egyéb célú jelzáloghitele, ezek csaknem háromnegyede devizaalapú kölcsön volt. A lakáscélú jelzáloghitelt igénybe vevő háztartások körében az átlagosnál valamivel nagyobb a magas jövedelműek aránya, így a leg magasabb jövedelmi tizedbe tartozó családok 14 százalékának volt a kérdéses időszakban ilyen hitele, míg a többi jövedelemcsoportba tartozó családok 911 százalékának. A nem lakáscélú jelzáloghitelt jellemzően az alacsonyabb jövedelmű családok vették igény be, az ilyen típusú kölcsönök 70 százalékát az alsó jövedelmi harmadba tartozó családok vették fel. Ez magyarázza azt a jelenséget, hogy az általános célú devizaalapú jelzáloghitel visszafizetési hajlandósága a legproblematikusabb.
