Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 29 (195. szám) - Ertsey Katalin (LMP) - az emberi erőforrások miniszteréhez - “Mikor fog a kormány érdemi lépéseket tenni a tanyán élő idős nők helyzetének javítása érdekében?” címmel - ELNÖK (Kövér László): - HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
4693 Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Aki szegény, az a legszegényebb - ma ez a mondat kü lönösen súlyos igazság Magyarországon. Bizonyára egyetértünk abban, hogy a szegények között is a legnehezebb helyzetben a nők vannak, közülük is azok, akik a faluközösségtől is távol, tanyán élnek. A férfiak korai halálozása miatt ma nagy számban élnek itt idősen, magányosan és mélyszegénységben özvegy nők, akik végigdolgozták az életüket, és most elfogadhatatlan körülmények között élnek úgy, hogy napokig, hetekig akár rájuk sem nyitja senki az ajtót. 2012 az aktív időskor és a nemzedékek közötti szolidarit ás európai éve. Ennek kapcsán vártunk volna némi több aktivitást a kormány részéről, de úgy látszik, hogy a marginalizált idősek és a nők kevésbé fontosak ennek a kormányzatnak. A tanyán élő egyedülálló nők jelentős része harmadik világbeli körülmények köz ött él, elszigetelten, izoláltan. Többségükben tsznyugdíjasok, de vannak olyanok, akik nem is szereztek nyugdíjjogosultságot. Ők nemcsak szegénységgel, de az alapvető szolgáltatások hiányával is küzdenek, valamint a közösség hiányától és a biztonságérzetü k romlásától is szenvednek. A magyar tanya- és falugondnoki szolgálat 20 éve tekinthető lenne akár egy sikertörténetnek is, hiszen létrehoztak egy olyan intézményt, ami beszerez, elintéz, tanácsot ad, meghozza a gyógyszert, ebédet s a többi - elvben, de a valóságban ez már sajnos nem így működik. Az itt élő emberek zárkózottak és szívósak, ezért nem panaszkodnak, gyakran nem kérnek segítséget. Így fordulhat elő, hogy a politikusok, még a helyiek látószögéből is ezek az emberek gyakran kiesnek, hiszen nekik jóval kisebb az érdekérvényesítő képességük. Kérjük, az idősek éve kapcsán nézzék meg a számokat velem együtt. 2004ben még két és fél millió forint, 2,4 millió forint volt a tanyagondnoki normatíva, de ez folyamatosan csökken. Ez a csökkenés mára olyan dr ámaivá vált, hogy a tanyagondnokok nem tudják elvégezni a munkájukat, a bérük épp csak eléri a minimálbért. Nem emeltek normatívát, és közben a költségek drasztikusan emelkedtek, elég ha csak a benzinárra gondolunk. Ezért fordulhat elő ma, hogy a tanyagond nokok egyszerűen nem jutnak el az idős emberekhez. Ma 1348 helyen működik ilyen szolgálat, de működhetne jóval több helyen, csak sajnos az önkormányzatoknak utoljára 2008ban volt lehetőségük bővíteni ezt a szolgálatot. A tavalyi tanyafejlesztési pályázatb an összesen 20 millió forint jutott a 200 millióból a tanyagondnoki hálózatra. Ez kétségbeejtően kevés pénz a 450 forintos benzinár mellett. Arra kérjük államtitkár urat, hogy ne hagyja elsorvadni a tanyagondnok intézményét, ne szűkítsék a tanyagondnokok f eladatkörét, és ne építsék le a hálózatot. Azt várjuk az új minisztertől, hogy a kérdést komplex módon vizsgálja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , működjön együtt a Vidékfejlesztési Minisztériummal, és legyen külön figyelme azok ra a nőkre, akik tanyákon elhagyatva élnek. Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.) ELNÖK (Kövér László) : A kormány nevében adandó válaszra Halász János államtitkár úrnak adom meg a szót. Parancsoljon! HALÁSZ JÁNOS , az Emberi Erőforrások Minisztériumának államti tkára : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! A kormány számára nagyon fontos feladat, hogy a tanyavilágban élők számára biztosítsa a szükséges szolgáltatásokat. A nagy távolságok, a gyakorta rendkívül rossz út viszonyok, a sok helyen elszórtan elhelyezkedő házak, a lakók elszigeteltsége különösen is fontossá teszi a kormány figyelmét. Az idős emberek alapvető megélhetési formája általában a nyugdíj. A kormány ezért helyez óriási hangsúlyt a nyugdíjak vásárlóérté kének megőrzésére. A tanyán élő idős nők azért vannak még az átlagosnál is nehezebb helyzetben, mert a termelőszövetkezetben annak idején általuk végzett munkát sokszor a család férfi tagjainak írták jóvá. Az ilyen helyzetben lévők egy része özvegyi
