Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 21 (165. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - HALÁSZ JÁNOS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár:
453 önök pedig ahelyett, hogy egyeztettek volna a lakossággal, illetve a helyi civil szervezetekkel ennek az összegnek a fe lhasználásáról, ügyvédi költségekre költötték az adományt. A kérdéseim tehát a következőek. Miért szüntették meg a devecseri szűrőközpontot? Miért kezdődött el az iszapkatasztrófa valódi felelőseinek szerecsenmosdatása? Miért nem kaptak még sokan a mai nap ig sem kártérítést odaveszett javaik után? Ki fogja enyhíteni a gazdasági és másodlagos károkat? Ma reggel beszéltem ismét a kolontári polgármester úrral (Az elnök csenget.), aki elmondta, hogy mind a mai napig nem érkezett önöktől válasz. Pedig akár írhat ták volna azt is, hogy majd akkor segítenek, ha piros hó esik. Ön jön, tisztelt államtitkár úr. Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány nevében Halász János államtitkár úr kíván válaszo lni az elhangzottakra. HALÁSZ JÁNOS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! 2010. október 4én szörnyű katasztrófa történt, közel 2 millió köbméter vörösiszap ömlött Kolontárra, De vecserre, valamint Somlóvásárhelyre. Mindent magával ragadott, semmit nem kímélt, 8 ember rögtön életét veszítette, 2 ember a maró lúgtól a kórházban halt meg. A katasztrófa miatt több mint 300 ember szorult kórházi kezelésre, legalább 260 házat kellett le bontani, és 19 település határát öntötte el a vörösiszap. Elsodorta az emlékeket is, lakhatatlanná tette a környéket, veszélyeztette a mát és a holnapot. Még tombolt a vörösiszapár, amikor már megkezdődött a mentés. Akik állva maradtak, azok mentették a ro konokat, szomszédokat, egymást, perceken belül ott voltak a tűzoltók és a mentők is. Ezért minden körülmények között az első szó, amikor erről a kérdésről, erről az ügyről beszélünk, a háláé kell hogy legyen. Nem lehet elégszer köszönetet mondani minden, a mentésben részt vevő állampolgárnak, adakozó szervezetnek. Összefogtak a helyiek, és összefogott egész Magyarország. Elmondhatjuk, hogy a tragédia nyomai a térségben már alig láthatóak, az emberi lelkekbe azonban kitörölhetetlenül bevésődtek azok a gyötre lmes idők. Ami megtörtént, azon már változtatni nem lehet, az emberi összefogás, segítségnyújtás szép példája azonban újra és újra emlékünkbe kell hogy idéződjön. Mert az összefogás eredményt hozott, egy év alatt újjáépült a vörösiszapkatasztrófa által sú jtott térség, van hol lakni, visszatért az élet. Természetesen a helyreállítás nem mehetett egyik napról a másikra. A lakosság egészségi állapotát, a környezet, a talaj, a vizek minőségét ugyanúgy ellenőrizni kellett, mint ahogy meg kellett kezdeni az újjá építést. Egészségügyi szempontból tehát a vörösiszap okozta késői egészségkárosodásra utaló jelek nem fordultak elő, és a vizsgálati eredmények sem térnek el a távolabbi, vörösiszapexpozíciótól mentes területeken mértektől. Ennek ellenére a követéses vizs gálatok most is folynak. Az emberek élete, egészsége után pedig a környezet egészségének helyreállítása volt a legfontosabb. Képviselő Úr! A kormány több mint 10 milliárd forintot költött védekezésre, helyreállításra és újjáépítésre az elmúlt időszakban, a vörösiszapkatasztrófa utáni újjáépítés és kártalanítás a kitűzött határidőre megvalósult. A kormány új lakóházakat épített vagy vásárolt minden, az otthonát elveszített károsultnak, Kolontáron 21, Devecseren 89, Somlóvásárhelyen pedig egy ház épült föl. A vörösiszaptragédia arra is felhívta a figyelmet, hogy változtatni kell a törvényi szabályozáson. Az előző kormány ugyanis az Európai Unió nyomása ellenére sem határozta meg Magyarországon azt a hatóságot, amely a gátak állékonyságáért, építéséért és fen nmaradási engedélyeinek kiadásáért felelős. Ezt orvosolta az Országgyűlés 2010 decemberében azzal, hogy a bányakapitányságokat jelölte ki erre a célra. (9.10)
