Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 21 (192. szám) - Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. GYENES GÉZA (Jobbik):
4474 Az a baj, hogy igazából én nem tudok feledni, olyan közel van ez még hozzánk. Én arra emlékszem, amikor Molnár miniszter úr a Zöld könyvében a kötelező kamar ai tagságot megszüntette, és mi biztattuk az orvosokat, és a 70 százalékát az orvosoknak bent tudtuk tartani a kamarában. Az a baj, azt hiszem, Gyenes képviselő úr is emlékszik rá, amikor megkettőzték az etikai bizottságokat, és olyan etikai bizottságokat hoztak létre, amelyek a kamarán kívül mondtak orvosról megfelelő szakmai felügyelet nélkül ítéleteket. Az a baj, hogy elfelejtjük, hogy ennek a kormánynak az első intézkedései között volt a kötelező kamarai tagság visszaállítása. Én megértem egyébként Gyen es képviselő urat ezzel kapcsolatosan, a létszámmal kapcsolatos problémáival. Nyilvánvalóan az a probléma, hogy ez meg arra emlékeztet engem, amikor egy adott kórházban bizonyos időszakokban a kórházigazgató magához hívatta az akkori pártvezetőt, és megkér te, hogy mondd már meg, ki legyen a szakszervezeti titkár, és akkor meghatározták együtt, hogy ki a szakszervezeti titkár, akit aztán az egész kórház megszavazott. Ezek az évek már régen elmúltak, de még mindig élénken él az emlékezetünkben. Nem tudom, hog y hány százalékát, ezt be kell vallanom, azt hiszem, ebben igazat kell adnom önnek, de mégis úgy gondolom, hogy valamilyen fokon (Az elnök csenget.) azon változtatni kellene, hogy (Az elnök csenget.) a kamara ne olyan szervezet legyen, hanem egy meghatároz ott létszámmal (Az elnök csenget.) válasszon tisztségviselőt. ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Gyenes Géza képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó. DR. GYENES GÉZA (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A 79. ajánlási pontnál szakadt félbe az előző felszólalásom, ott folytatom, nevezetesen azzal, hogy valójában ez a két paragrafus mit mond. (21.30) A megállapodás ellenére, amit államtitkár úrral is kötöttünk, és végül i s a parlament elfogadta mint törvényt, és nem átmeneti rendelkezésként, nevezetesen ez a módosításba beküldött két pont, hogy mi veszti hatályát, ha megnézi az ember, ez azt jelenti, hogy a kamarai tisztségviselőt - eddig is úgy volt a kamarai törvényben - egymás után kétszer lehet megválasztani. Én magam is így voltam főtitkár kétszer, harmadszor már nem. Nincs ezzel semmi baj. Amikor volt a kamarai törvény, akkor a törvényalkotó is azt mondta, hogy az első választás, ami most lett, és megalakult a vezetés e, egy új lap kezdődik, tehát itt, ennél a kamarai vezetésnél, függetlenül attól, hogy milyen múltja volt, hányszor választották meg, hányszor nem, és nem csak a kamara elnökéről és elnökségéről, az összes megyei vezetésünkről szó van; az orvosok meglehető sen nagy érdektelensége miatt már örülünk, ha egy kamarai megyei vezetőt lehet találni, aki vállalja is és tisztességgel ellátja ezt a feladatát. Ez a módosítás gyakorlatilag azt intézte el, és ezt az ígéretet hazudtolta meg, miszerint most kezdődik minden kamarai tisztségviselő tekintetében ezzel a törvénnyel az első periódus, amihez képest majd csak kétszer lehet abban a tisztségben. Nos, ez a paragrafus és ez a módosítás, ahogy született, és ahogy a bizottság sem tudott róla, bár bizottsági javaslat volt , csak egy bizottsági tag sem tudott róla, és most nem mondom el még azt sem különösebben, hogy valakitől megkérdeztem, bizottsági tagtól, aki előterjesztő, hogy ez a két paragrafus szerinted mit módosít vagy mit hatálytalanít, és nem tudta, hogy mit hatál ytalanított, és akkor mondtam neki, hogy ezt hatálytalanította. Tehát ez a paragrafus, kérem szépen, egy komoly retorziós lépés, mert a rezidensérdekképviselet paralel létrehozása egy bagatell dolog. Hogy választási szabályok kellenek, nagy dolog, hát maj d fogunk választani. De ez egy retorziós lépés. Ezzel gyakorlatilag az ígéret ellenére azokat a kamarai vezetőket, megyei elnököket, országos vezetőket, akik már voltak esetleg kamarai tisztségben, és akikkel a mindenkori hatalom, nagyon helyesen Göndör ké pviselő úr is belátta, hogy ez bizony így van, és a kamara nem azért ellenzéki,
