Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 16 (190. szám) - Az ülésnap megnyitása - A büntető törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
4228 nevezetesen, hogy “A kormány kiemelt fe ladata, hogy helyreállítsa Magyarországon a rendet, és javítsa az állampolgárok biztonságérzetét. Ennek egyik eszköze, ha szigorú törvények születnek, amelyek minden jogkövető állampolgárnak védelmet garantálnak, a bűnelkövetők számára azonban hatékony és visszatartó erejű büntetést helyeznek kilátásba.” Tisztelt Ház! Aki egy kicsit is foglalkozott - helyzeténél vagy végzettségénél fogva - a büntetőjog területével, az tisztában van azzal, hogy azok a dogmatikai tételek kevéssé változnak, amiket a jogtudomán y és joggyakorlat az utóbbi kétszáz évben kidolgozott. Ezért nem is várható el az új Btk.tól, hogy a korábbi jogelvekkel alapvetően szakítson, ugyanakkor az új törvény akkor tölti be funkcióját, ha ezeket az elveket következetesen végigvezeti a törvény eg észén, és a törvény megfelel a normavilágosság kritériumának. Ebből a szempontból, azt gondolom, a törvényt csak elfogadásra ajánlhatjuk, és úgy tűnik, hogy ebben a körben a szakma többsége is egyetért. Ugyanakkor nem hallgathatom el, hogy a büntethetőség korhatárának leszállítása bizonyos bűncselekmények esetén vet fel kérdéseket. Mielőtt bárki ebben a kérdésben elhamarkodott ítéletet mondana, szeretném megjegyezni, hogy a mintaként szolgáló Csemegikódexben is a büntethetőség alsó határa 12 év volt, és 12 és 16 év között alkalmazták a javítónevelő intézményt. A kérdést tehát úgy kell feltenni, hogy a jellemzően lényegesen nagyobb információkkal rendelkező fiatalkorúak belátási képessége a korábbi időszakhoz képest hogyan alakul. A kérdést úgy is meg lehet fogalmazni, hogy a belátási képesség az információkkal arányos, vagy kell egy erkölcsi érzék és annak fejlesztése a nevelési folyamatban. Kétségtelen, hogy a kérdés elsősorban és nem csak jogi jellegű, legalább annyira a pedagógiatudomány, a pszichológia, a szociológia kérdésköre is. Ezzel együtt tehát számunkra elfogadható a büntethetőség korhatárának 12 évben való megjelölése, mint azt több más európai államban teszik. Azonban dogmatikai szempontból megkérdőjelezhető, ha ez csak egyes bűncselekmények ese tén állapítható meg, tehát a belátási képességet bizonyos bűncselekmények esetén a törvény vizsgálathoz köti, míg más bűncselekmények esetén az életkori kérdés relevanciával nem bír. A törvény tárgyalása során kétségtelenül komoly é s megalapozott vitát válthat ki a jogos védelmi helyzet kiszélesítése és annak a törvényi vélelemnek a felállítása, amely szerint, ha jogtalan támadás ér valakit, a megtámadott mérlegelése, hogy a támadás élet ellen irányul, így alkalmat ad a védekezés szü kséges mértékének túllépésére. Óva intenék azonban mindenkit, hogy ebben a kérdésben elhamarkodottan foglaljon állást. Kétségtelen tény, hogy részben a társadalmi felháborodás és igény hozta létre ezt az új szabályozást, és az is kétségtelen tény, hogy alk almazása során a joggyakorlatban szükséges lesz az egységes értelmezés biztosítása. Csupán kérdésként teszem fel: a jelenlegi normaszöveg alkalmase arra, hogy arra egységes bírói gyakorlatot tudjanak kialakítani? Ebben a kérdésben, azt gondolom, minden tö rvényhozónak a normaszöveg javításán arra kell törekednie, hogy ehhez az egységes gyakorlathoz olyan fogódzót adjon a joggyakorlat számára, ahol ez az egységes jogalkalmazás kialakulhat. Tisztelt Ház! Egy büntető törvénykönyvvel szemben megfogalmazott eljá rás, nevezetesen az, hogy hatékony eszköz legyen az állami igazságszolgáltatás kezében, feltételezi, hogy a büntetések rendszerét a jogalkotó jól válassza meg. Tehát a hatékonyság nemcsak azon múlik, hogy mely cselekményeket tekint büntetendőnek a törvénya lkotó, hanem azon is, hogy milyen szankciórendszert párosít a bűncselekmények mellé. Ebből a szempontból általánosítva annyit állapíthatunk meg, hogy kétségtelen, a hatályban lévő Btk.hoz képest az új törvény szigorúbb, súlyosabb és differenciáltabb bünte tések kilátásba helyezésével vissza kívánja szorítani a bűnözést mint társadalmi jelenséget. Emberi jogi szempontból külön is értékelhető a szabadságelvonás differenciáltabbá válása az elzárás bevezetésével, amely a rövid tartamú szabadságvesztés alternatí vája lehet. Ugyanakkor a kor igényének megfelelően jelenik meg a sportrendezvények látogatásától való eltiltás bevezetése. Azonban ezzel kapcsolatban fel kell tennem a kérdést, hogy vajon az újabb társadalmi
