Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 20 (164. szám) - A litván civilek és a parlamenti képviselők állásfoglalásáról a magyarországi átalakulást érő nemzetközi bírálatokkal szemben címmel országgyűlési határozati javaslat, valamint a lengyel civilek és politikusok, köztük Donald Tusk miniszterelnök állásf... - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. VADAI ÁGNES (független):
417 Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Egyelőre utolsó bejelentkező hozzászólóként Vadai Ágnes képviselő asszony, aki most nem kétperces, hanem az eredeti, tehát 15 perces hozzászólási időkeretet kérte. DR. VADAI ÁGNES (független) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mióta én országgyűlési képviselő vagyok, ebben a Házban nagyon sok vitát lefolytattunk, külpolitikai témájú vitákat, belpolitikai témájú vitákat. Én akkor úgy éreztem, hogy szakmai viták voltak, mára azt gondolo m, világossá vált, hogy e két országgyűlési határozati javaslat kapcsán - Nagy képviselő úr azt mondta - ez itt pártpolitikai vita. Mégis azt szeretném mondani, mint egy kétperces felszólalásomban már elmondtam, hogy té nyleg e Parlament falai között nagyon sok szép, nemes vitát folytattunk le, például az önkéntes tartalékos rendszerrel kapcsolatos országgyűlési határozati javaslat kapcsán. De azt kell mondjam, képviselőtársaim, az elmúlt tízéves parlamenti képviselőségem legcikibb országgyűlési határozati javaslatai fekszenek itt, amiről így vitát kell folytatni, a legcikibb általános vita, és őszintén szólva azok a felszólalások, amelyek elhangzottak itt kétperces, illetve normál fölszólalásokban, azok nem igazán segítet ték ennek az egész ügynek a javítását. Azt hiszem, hogy meg kell azt érteni, és még egyszer mondom, korábban is elmondtam: teljesen legitim felvetésnek és érzésnek tartom azt, amit Hörcsik képviselő is elmondott, és több kormánypárti képviselő is hangsúlyo zott, hogy ők mennyire örülnek annak, hogy egyébként Litvániában és Lengyelországban civilek és jobboldali politikusok akár tüntetés, akár egyéb formájában kiálltak a magyar kormány mellett. Én ezt, még egyszer mondom, egy abszolút legitim felvetésnek és ö römnek tartom. Erről azonban egy országgyűlési, pontosabban: kettő országgyűlési határozatban megemlékezni, azért én ezt egy kicsit még a kétharmad fényében is túlzásnak tartom. Megértem, hogy borzasztó nehéz azt külföldön elviselni, vagy a külföldi lapokb an olvasni, vagy akár itthoni kritikákban hallani a kormánypárti képviselőknek, hogy egyébként amit ők csináltak az elmúlt két évben, az sokak számára maga volt az ámokfutás, és maga volt a tragédia. Őszintén szólva azt gondolom, hogy az önök kétharmada se m jogosítja föl önöket arra, vagy legalábbis teszi igazzá azt, amit mondanak. Azt gondolni, hogy azok az újságírók, akik rosszat írnak a magyar kormányról, vagy éppen kritizálják a magyar kormányt, azok tájékozatlanok, azok a baloldali meg balközép politik usok, akik akár itthon, akár külföldön megfogalmazzák a magyar kormány tevékenységével szembeni kritikájukat, azok meg hazaárulók - azt gondolom, képviselőtársaim, ez a fajta magatartás vezetett ehhez a mai általános vitához. Az országgyűlési határozati ja vaslatban előfordul a szokásos tévedés, ami vitát már itt is lefolytattunk, hogy a magyar kormány azonosítja magát Magyarországgal. Magyarországnak Európában és Európán kívül nagyonnagyon sok barátja van. Ezt az országot a kultúrájáért, az értékeiért nagy onnagyon sokan szeretik nemcsak politikusok, hanem civilek egyaránt. A magyar kormánynak és a magyar kormány tevékenységének meg rengeteg kritikusa van Európán belül, Európán kívül, a transzatlanti közösségben és Magyarországon is. Képviselőtársaim, önök nyolc évig ellenzékben voltak, alig várták, hogy kormányozzanak. Ez a kormányzás következménye, hogy bizony, nem lehet csak úgy kiállni és a szélbe beszélni összevissza, ahogy nyolc évig tették. A kormányzásban bizony van felelősség is. Tudják, képviselőtá rsaim, az a politika, amit önök nyolc év alatt folytattak, az a felelőtlen ellenzéki magatartás, az vezetett ehhez a felelőtlen kormányzáshoz, és ennek lett következménye az a külpolitikai elszigeteltség, amivel ma a magyar kormány szembesül.
