Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 8 (186. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - PÁLFFY ISTVÁN (KDNP):
3566 Orosz Istvánt ma “magyar Havelként” emlegetnénk. Nem volt hajlandó megalkuvásra a ’80as években, és nem kereste az utódpárt kegyeit a ’90es években sem. Orosz István igen hamar szembesült a családi tradíciókba oltott protestáns etika és a szociáldemokrata munkásszolidaritás, valamint a létező szocializmus hitvány, képmutató és zsarnoki valósága között tátongó szakadékkal. A ’80as évek legelején kivonult a fővárosból és kivonult a rendszer ből is. Egy dunabogdányi parasztházban feleségével lesznek a Kisúgó és a Beszélő első nyomdászai. Amikor fokozódott a hatósági vegzatúra a puha diktatúrában, úgy döntött 1988 májusában, Kádár bukásának hetében, hogy családjával együtt kivándorol Angliába. A rendszerváltás történéseihez távolról, a BBC hullámain és hazaküldött írásain keresztül kapcsolódott be. Első könyvét, A Westminstermodellt ’93 decemberében a Katalizátor Iroda mutatta be a másodvirágzását élő, zsúfolásig telt egyetemi színpadon. Csalód ottan figyeli, miként szippantja be egykori harcostársait a gyanakvás kultúrája. Orosz a ’90es évek Magyarországán sem lelt szellemi otthonra. A Kádárrendszer felmérhetetlen rombolást vitt végbe a magánéletnek éppen azokban a civil szféráiban, amelyek né lkülözhetetlenek a társadalmi tőke felhalmozásában és működtetésében - írta a ’90es évek végén a hazai állapotokról Orosz István. A hálózat a bizalmi hálókat roncsolta. A Sose halunk meg című film kapcsán ’94ben ezt írta: “A rendszer fönntartó inak elemi érdekük volt, hogy megpróbálják elhitetni az országgal, mindenért, ami történik, mindenkit felelősség terhel. Nem csak a kormányt, nem csak a kormányzó párt vezetőit - mindenkit. Hogy mindenki sáros, és hogy ez jó, ezt élvezni lehet, s hogy az o rszág ezt élvezi is.” A Kádárrendszer a túlélés szabadságát kínálta fel. Orosz István nem kért ebből a túlélésből, és nem kért ebből a szabadságból, hiszen létezik, létezett más választás, az együtt nem működés kényszere. Orosz István a ’90es években ugy anilyen értetlenséggel szemlélte a rendszerváltás utáni magyar politikai élet szélsőséges és irracionális polarizálódását. Azt mondta: “A vádak szerkezetileg tökéletesen fedik egymást, és épp ezért a legnagyobb a kölcsönös elképedés és felháborodás: a mási kkal egyszerűen már nem lehet értelmes emberi szót váltani.” “Nem változott meg a politikacsinálás stílusa, továbbra is a zárt ajtók mögött kötött, többnyire katasztrofálisan rossz, pragmatista alkuk határozzák meg az ügyek menetét. Nincs nyílt, következet es, megbízható elvi politizálás. Nincs független közvélemény, a civil társadalom gyenge, képtelen megfelelő erővel hallatni szavát.” Magyarországon pillanatnyilag politikai garanciája csak annak van, amit külső politikai erők kényszerítenek rá az országra - vonta meg a szomorú mérleget Orosz István. Orosz István egy figyelmeztetést hagyott ránk. Két út áll a magyar társadalom előtt: a végletesen elharapódzott korrupció, a maffia, a “kéz kezet mos”, a közbeszéd trágárságba fulladó hangneme, vagy a nyugati tí pusú civil társadalom megbízható törvényeken alapuló tisztességes hangvétele. A kettő közötti különbséget nem lehet elmosni, és középút sincs. Arra tanított bennünket: a politika lehet személyes élmény, és nem lehet megélhetési kérdés. S igenis, lehet más a politika, lehetséges a politika rehabilitációja. Nyugodjék békében! (Taps.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány részéről hozzászólásra jelentkezőt nem látok. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Pálffy István kép viselő úr, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából: “Magyarország nyerni fog az új Európában” címmel. Öné a szó, képviselő úr. PÁLFFY ISTVÁN (KDNP) :
