Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. május 7 (185. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. SZEKERES IMRE (MSZP):
3434 Köszönöm szépen, államtitkár úr. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Szekeres Imre MSZPs képv iselő úr: “Amit a kormány ad, azt előbb el is veszi” címmel. Öné a szó, képviselő úr. DR. SZEKERES IMRE (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Soha nem látott érdeklődés fogadta azt a gazdasági programot, lánykori nevé n konvergenciaprogramot, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök kormánya két héttel ezelőtt Brüsszelben átadott. Ez a program felér egy beismerő vallomással. Aki figyelmesen elolvassa, az pontosan értékelheti és láthatja belőle, ez a vallomás arról szól, hogy az a stratégia, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök kigondolt Magyarország átalakítására, az a stratégia két év után teljes mértékig megbukott. Jól mutatja, hogy ennek a stratégiának a legütősebb elemeként most már a telefonadó és a sárgacsekkadó jelent m eg. S jól mutatja ennek az egésznek a súlyát, mélységét ennek az egész lépéssorozatnak, tervezett intézkedésnek a groteszk szépsége. Mert miért kell telefonadót kivetni? Azért kell, mert ki kell vezetni a telefontársaságok különadóját, mert különben Magyar ország nem kapna hitelt. A telefontársaságok különadóját pedig azért kellett bevezetni, mert Magyarország nem akart hitelt felvenni sem az Európai Uniótól, sem az IMFtől. Ez tipikus esete annak, amikor a kígyó a farkába harap, s a végén kialakul egy olyan groteszk helyzet, amelyen Magyarország sajnos nem nevetni, hanem sírni tud, mert következménye az államadósság növekedése, a megszorítások, a lakosság nagy részének egyre rosszabb életkörülményei. A helyzet, tisztelt képviselőtársaim, annak belátását köve telné meg Orbán Viktor miniszterelnöktől, hogy beismerje a magyar közvélemény nyilvánossága előtt, hogy elejétől kezdve, 2010 nyarától kezdve folytatott gazdaságpolitikája hibás volt. Annak beismerését követelné meg, hogy mindaz, ami az elmúlt öt hónapban történt, az is felesleges volt, mert öt hónap kellett ahhoz, hogy arról a politikai elkötelezettségről tanúbizonyságot tegyen, ami alapján egyáltalán lehetővé váltak a tárgyalások. Ha ezt egyébként öt hónappal ezelőtt megteszi, azt teszi meg, amit akkor mo nd, márpedig azt mondta, hogy tárgyalni akar, akkor Magyarország elkerülte volna ennek a kínkeserves öt hónapnak a történetét, amely eddig az önök hivatalos adatai szerint 104 milliárd forintba került. És ennek a hitellehíváselmaradásnak, e megállapodás e lmaradásának az összege azonban még növekedni fog a későbbiek során is. Ha már lenne ilyen megállapodás, ha már lenne védőhálónk, ahogy azt önök nevezik, akkor természetesen nem lett volna szükség Orbán Viktor csomagjára sem, arra a csomagra, amely kiadásc sökkentéssel és adónöveléssel próbálja a helyzetet kezelni. Az a helyzet, hogy most már az is kérdés persze, hogy aze az igaz, amit Orbán Viktor miniszterelnök Barrosónak mond Brüsszelben, vagy az, amit itthon a magyar nyilvánosságnak szán. Ha az az igaz, amit Barrosónak mondott Brüsszelben, akkor sem lesz az út rövid. Ha pedig még az sem igaz, akkor ez az út nagyonnagyon hosszú lesz, ugyanis a vita arról fog folyni, hogy ha az első Széll Kálmánterv bombasiker volt, akkor miért van most szükség újabb bom bákra. Ha igaz az, amit önök írnak ebben, hogy ma már nagyon jó a nyugdíjrendszer, kedvezők a demográfiai folyamatok, bővül a foglalkoztatás, egyre pompásabb az egészségügy, nő a GDP, csökken az infláció és az államadósság, vagy ha mégsem, akkor ez majd jö vőre bekövetkezik, akkor a továbbra sem létező egyensúlyt vajon miért nem tudja Magyarország elérni. (13.30) Mert enélkül egyébként nemhogy hitelmegállapodás nincs, hanem egyszerűen a jövő évi talpon maradás is kétséges. És igen, képviselőtársaim, ezért ön ök is felelősek, mert önök azok, akik minden egyes javaslatot eddig a Magyar Országgyűlésben megszavaztak, amit a kormányuk ideterjesztett. És mivel elérték azt, hogy ma már a kormány egyetlen szavát sem hiszik el, csak az számít, hogy konkrétan miből lesz pénz, márpedig most konkrétan - ahogy egy hugyagi ismerősöm mondta néhány nappal ezelőtt - a lakosságtól és a vállalatoktól veszik el, nem azoktól persze, akik két éve jól jártak. Gyógyszerekre nem fognak pénzt adni, még a kutatásokra sem, a tömegközleked ésre csökkentik a támogatást, és tisztázatlan, hogy miből fogják az államosított iskolákat és kórházakat működtetni, és persze megpróbálják majd a lyukakat újabb adóemeléssel betömni.
