Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. április 24 (183. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik):
3410 szóló 2003. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása ELNÖK (dr. Latorcai János) : Tisztelt Országgyűlés! Mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értü nk. Emlékeztetem önöket, hogy a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény és az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltá ra létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében nem került sor. A képviselők benyújtották indítványaikat, az általános vitát most l ezárom . A részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára későbbi ülésünkön kerül sor. Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖK (dr. Latorcai János) : Most a napirend utáni felszólalás következik. A mai napon napirend utáni fe lszólalásra jelentkezett Nyikos László képviselő úr, a Jobbik képviselője: “A közpénzkezelés hazai elszámoltatási kultúrájának alacsony színvonaláról VI.” címmel. Megadom a szót, 5 percben. Parancsoljon, képviselő úr! DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik) : Köszönöm s zépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a közjavakkal történő elszámoltatás, elszámolás kérdéséről beszélünk, nem hagyhatjuk említés nélkül a belső és a külső ellenőrzés szerepét, illetve viszonyát. A belső ellenőrzés egyszerűen szólva belül van a r endszeren, a vizsgált szervezeten; a külső értelemszerűen kívül helyezkedik el. Ezért nevezik az utóbbit független ellenőrzésnek, ami azt jelenti, hogy az ellenőr sem egzisztenciálisan, sem szakmai szempontból nem függ a vizsgálat tárgyát képező közjavak k ezelőjétől. A belső ellenőrzést funkcionálisan független ellenőrzésként definiálja a szakmai terminológia, ami azt jelenti, hogy a belső ellenőr a szakmai előírások szerint vizsgál, megállapításait, javaslatait ezeknek megfelelően teszi meg. Megbízója, a m unkáltatója nem szólhat abba bele. Az elszámolás és az elszámoltatás a belső és a külső pénzügyi ellenőrzés kooperációjára épül. Ez az együttműködés nálunk a dualizmus korában alakult ki, és 1950ig működött. Az elszámolás és az ellenőrzés rendszerének als ó szintjén a számvevőségek helyezkedtek el. Ezeket nemcsak a politikusok, nemcsak a szakmai közvélemény, hanem még a kutatók is hajlamosak összekeverni a számvevőszékkel. Számvevőségek már a számvevőszék felállítása előtt is működtek Magyarországon. Számvi teli, könyvviteli szolgálatot és ellenőrzési feladatokat egyaránt végeztek. Élükön egykor a főszámvevő állt, akit írnokok segítettek abban, hogy minden pénztári számadást tételesen megvizsgáljon. Hiány, rendetlenség, rendellenesség esetén a főszámvevő csak akkor adott felmentvényt a számadásokat készítő tisztviselők részére, ha a hibát kijavították, vagy annak okáról megfelelő felvilágosítást adtak. A számvevőségek nemcsak a szoros értelemben vett számviteli, könyvviteli teendőket végezték, hanem az állami hivatalok, a közvagyonkezelői hivatalok kezelési ellenőrzését is. Minden minisztériumnak, hivatalnak, kórháznak, vármegyének, járásnak volt számvevősége, illetve számvevője. A pártállam létrejöttéig a községek és városok működésnek ellenőrzése a belügymin iszter hatáskörébe tartozott, a számviteli szabályozás pedig a pénzügyminiszter és a belügyminiszter
