Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. április 24 (183. szám) - A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - PICHLER IMRE LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Jakab István): - MILE LAJOS (LMP):
3365 kommunista vezetők, több Schiffer nevű is ott fekszik a mai napig (Dr. Schiffer András: Igen? Én nem találtam ilyet.) , és úgy tűnik, hogy s enkit nem zavar. Önöket biztos nem, mert nem merült fel még senkinek tényszerűen a helyzet orvoslására az a javaslat, hogy esetleg nem a Nemzeti Sírkertben lenne ezeknek az elhunytaknak a méltó helye. Tetteket várnánk és nem csak ilyen marketingszempontból benyújtott határozati javaslatokat önöktől. ELNÖK (Jakab István) : Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Pichler Imre László képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót. PICHLER IMRE LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelettel és türelemmel végighallgattam az előre írásban jelentkezettek hozzászólásait, és ugyanaz volt a véleményem, amit elmondott itt mögöttem az előbb Hoppál Péter képviselőtársam, én azt hiszem, több tisztelettel kellene ehhez a napirendi ponthoz önöknek is hozzájárulni. Azt, amit Lenhardt Balázs és Ferenczi Gábor itt az előbb elmondott, annak tényleg semmi köze nincs a mai napirendi ponthoz. Arra szeretném kérni az elnöklő urat, hogy legyen szíves, ne csak figyelmeztesse, hanem a Házszabá ly szerint megvonhatja a szót. Legyen szíves házelnökként megvonni a szót azoktól, akik nem a napirendi ponthoz megfelelően fogalmazzák meg a gondolataikat. Köszönöm szépen. ELNÖK (Jakab István) : Képviselő Úr! Mint ahogy a Házszabály bevezetése jelenleg fo lyamatban van, a Házszabály e pontjait az ülésvezető elnök alkalmazza, és ez kizárólag az ő döntése. Ezt viszont minden felszólaló számára egyértelművé kívántam tenni. Méltatlan az, ahogy ma itt fogalmaznak ebben a kérdésben. Úgy ítéli meg az ülést levezet ő elnök, hogy emberi oldalról legyen bennünk annyi emberség, hogy méltósággal és tisztelettel gondoljunk azokra és beszéljünk azok sorsáról, akikről ma dönteni kívánunk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Most pedig kettőperces felszólalásra megadom a szót Mile Lajos képviselő úrnak, LMPképviselőcsoport. MILE LAJOS (LMP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Igazán nem kívántam ezt a vitát nyújtani, mert nem tartom túl épületesnek, de azért néhány reflexiót engedjenek meg. Próbáltam megfejteni Lenhardt Balázs számonk érését, hogy milyen tennivalókra gondol. Azt gondolom, hogy a határozat rövidít egy csomó dolgot, ami tartalmat jelenthet a megemlékezéseket, egyebeket tekintve, de szerintem két megjegyzés rendkívül fontos ehhez képest: az egyik a neveltetésem, a másik pe dig a korom okán. Ezt Ferenczi képviselő úrnak is mondom. Én is olyan családból származom, amely igencsak megszenvedte a kommunista időszakot. Nem szoktam ezt léptennyomon hangoztatni. De az a fajta szemlélet, legalábbis az én famíliámban, amit ön itt elé g harsányan végigmondott, nem nagyon érzékelhető. Leginkább azért izgultak mindig, hogy soha többet ilyen ne fordulhasson elő, és soha ilyenfajta igazságtalanságot a magyar társadalomnak ne kelljen elszenvednie, mint amit a kommunizmus idején kellett, vagy akár a második világháború közben és után is. Semmiféle vehemens vagy olyan szándék nem volt bennük, hogy akkor most kit kellene felakasztani, kin kellene bosszút állni, miféle retorziókat kellene bevezetni, és hogyan kellene megbüntetni a bűnösöket. Pers ze, nyilván volt vélemény, ahogy emberekről. A másik: ahogy hallgattam ezeket a vehemens hozzászólásokat, amelyek félretették az emberi fájdalmakkal foglalkozó hozzászólásokat, félretették az eredeti határozati javaslat szándékát, és nagyon vehemensen és n agyon indulatosan a számonkérésre összpontosítottak, a koromnál fogva volt alkalmam és kényszerem meghallgatni a televízióban legalábbis hasonló megnyilvánulásokat, ez ugyanaz a düh és ugyanaz a kizárólagos szemlélet, mint annak idején, mondjuk, egyegy
