Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. április 23 (182. szám) - Az egyenruhás bűnözés folyamatát, hátterét és a gyöngyöspatai eseményeket feltáró, valamint az egyenruhás bűnözés felszámolását elősegítő eseti bizottság jelentése, valamint az egyenruhás bűnözés folyamatát, hátterét és a gyöngyöspatai eseményeket fel... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - MILE LAJOS (LMP):
3265 Azon kell elgondolkoznunk itt, nem az a legfontosabb kérdés számomra, hogy ki hibázott többet, m elyik párt hibázott többet, hanem egyáltalán jó úton járunke. Jól mértüke fel Magyarország, a magyar nemzet sorsát és jövőjét? Elképzelhetőe egy olyan Magyarország, amelyben a magyarországi cigányságra, amely évszázadok hosszú sora óta társunk, partnerü nk, velünk együtt építette, gazdagította és védte ezt az országot, amelyre nem számítunk? Nem képzelhető el. És tudom, hogy az ellenzéki, talán ma a vita másik oldalán álló képviselőtársaim is számítanak rá, rájuk, mert szüksége van a jövő Magyarországának egy korszerű, a magyar értékeket gyarapítani kívánó cigányságra. Sőt, nem tudjuk nélkülözni őket. Óhatatlanul eszembe jut az ötven évvel ezelőtti Amerika, hogy hogyan jutottak onnan oda, ahol ma tartanak - Martin Luther King. Tehát nincs más megoldás, min t a félelmet félre kell tenni, a hagyományos elképzeléseket, hogy ki kit győz le a társadalmon belül, nem lehet követni. Mindenkinek felelőssége van a másikkal szemben, és a felelősség elsősorban az, hogy tudunke segíteni abban, hogy felzárkózzanak azok, akik nagyon sokszor nem önhibájukból vannak ott, ahol vannak, mert azt is tudjuk bizony, hogy az éhség nagy úr, a nincstelenség nagy úr, és azt is tudjuk, hogy nem mindenki talál munkát, még az sem, aki munkát szeretne. Mindenkinek azt kell megtalálni, hog y hogyan tudunk segíteni embertársainknak. Lehet, hogy ma nem divatos a politikai beszédben, mégis egy kereszténydemokratától el is várható és meg is bocsátható, hogy elsősorban szeretni kell azt, akin segíteni szeretnénk, akit fel akarunk zárkóztatni, aki nek a sorsa fontos számunkra. Nem lehet lemondani erről a lehetőségről, és ennek az eszközhordozói bizony nem a masírozó egyenruhások, hanem a társadalom javító szándéka. Ha Németországban sikerült felzárkóztatni - és szándékosan mondom Németországot, de m ondhatnék rosszabb példát is - a társadalom nevelő erejével, a törvénytisztelő magatartásával a lemaradottakat, és ezért olyan erős Németország, ezért a legerősebb véleményem szerint Európában Németország, akkor miért ne sikerülhetne nekünk is. De ehhez ar ra is szükség van, hogy a tanulságok levonása után ne elégedjünk meg azzal, hogy a jegyzőkönyvben, a jelentésben kinek milyen mértékben használtak ezek a szomorú események, hanem arról gondolkozzunk, hogy az egész országnak hihetetlen sokat ártottak. Amiko r politikáról beszélünk, akkor ne csak arról gondolkodjunk, akik a magyar parlamentben ülnek, hanem vannak olyan nagypolitikák, olyan nagypolitikai érdekek, amelyek bizony nem úgy állnak hozzá a magyarországi kérdésekhez, mint a magyar ellenzéki vagy kormá nypárti politikusok. Nekik bizony nincs kötődésük, nekik bizony minél rosszabb Magyarországon, annál jobb. Ennek egy megoldása van, ez ellen egyetlen lehetőségünk van, bizonyos kérdésekben igenis össze kell fognunk, félre kell tennünk a politikai különböző ségeket, mert nemzeti jövőnk kérdése, hogy pont ezt a Gyöngyöspata kapcsán ismét napvilágra került nagyon súlyos kérdést nagyon erős társadalmi összefogással, együttes tenni akarással kezelni tudjuke. Én abban bízom, hogy ez a jelentés elsősorban ebben az irányban tett bizonyos lépéseket. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. A következő hozzászóló Mile Lajos képviselő úr, LMP. MILE LAJOS (LMP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egye tlen megjegyzés Móring József Attila képviselőtársam hozzászólására: teljesen jogos, igaz, nem szabad úgy tennünk, mintha a történelem 2010ben kezdődött volna. Nem szabad ilyen hibát elkövetni. A jelentés csak annyi hibát vét, hogy a jelentés alapján pedi g a történelem 2011ben kezdődött Gyöngyöspatán. Ha már hiányoljuk a visszatekintést és a mélyebb megelőző elemzést vagy oknyomozást, akkor bizonybizony ezt mindenre alkalmazni kellene. Így már a vége felé csak azt a két pontot szeretném kiemelni, méghozz á a feladatkijelölésnél a d) és j) pontot, amely kimondottan érdekes és izgalmas lehet, és itt majd nyilván teszek fel kérdéseket - látom, itt van az elnök úr is hál’ istennek. Azt mondja, feladata a bizottságnak annak a megállapítása,
