Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. április 17 (181. szám) - A feltáratlan állambiztonsági múlt és az elmúlt húsz év morális adósságai című politikai vita - ELNÖK (Jakab István): - DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP):
3133 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kérdésnek a politikai oldala mellett talán érdemes néhány szót szólni az emberi oldaláról is. A kommunizmus egy embernyomorító világ volt, az ellenfeleit megfélemlítette, a sajátjait pedig eltorzította. De az sem mindegy, hogy milyen motívumok alapján nyúlunk ehhez a kérdéshez. Ma már minden elhangzott, amit erről el lehet mondani. A kérdések és a felszólalások mögött részben a múlt feltárásának tiszta igénye jelent meg, de meg lehetett figyelni az elfedés szándékát is, azt, hogy az ügynökkérdés nem függetleníthető a kommunizmus egészétől, s a hogy egyik képviselőtársam említette, a birodalmi szemponttól sem. A szándékok között azonban megjelenik a natúr gyűlölködés indítéka is. Azt hiszem, hogy ez is méltatlan a kérdéshez és az áldozatokhoz. Engedjék meg, hogy ha már emberi oldalról van szó, ak kor példaként hadd említsem a magam érzéseit. Amikor rájöttem arra, hogy megfigyelnek, akkor természetesen először a kommunizmus egésze iránti undor jelent meg bennem és egyfajta megvetés azokkal az emberekkel szemben, akik akár ócska kis figurák voltak, a kár pedig valamiképpen megzsarolt, szerencsétlen emberek. Aztán később, amikor már lehetőség lett volna arra, hogy beletekintsek az iratokba, akkor lefoglalt egy új világ megteremtésének az izgalma, az a munka, feladat, ami elvette a figyelmem és talán az energiáim is attól, hogy kielégítsem a kíváncsiságomat. Azóta se néztem bele ezekbe az iratokba; ma már azért, mert igazán nem érdekel, és rá kellett érezzek arra, hogy ezek az emberek, akik 2530 évvel ezelőtt ezt tették, ha még élnek, ma már nem azok az emberek. Nemcsak azért, mert meg kell adni nekik a változás lehetőségét, hanem - mindnyájan tapasztaltuk - évtizedek alatt az ember más lesz. Még egy példát hadd mondjak, és ez is az emberi oldalról szól. Nemrégen kaptam egy levelet, egy olyan idős asszony írta, akit ’56 után börtönbe csuktak, évekig ott volt, és amikor amnesztiát kaptak, úgy nézett ki, hogy őt is kiengedik a többiekkel. De az utolsó pillanatban visszahívták és közölték vele, hogy új eljárás fog indulni, mert ő olyanokat mondott a börtönben , ami a rendszer szidását jelentette, és ezért még talán öthat évet is kaphat. Megmenekülhet ettől, de legyen szíves, írja alá. Ez az asszony, aki hosszú levelekben rettegve írt arról, hogy mi lesz, ha a családja előtt kiderül az utolsó éveiből egy ilyen egykori tette, azt mondta, hogy akkor ő összeomlik teljesen. Ez is egy emberi szempont. Én nem szeretném védeni, de megjelent. Úgy gondolom, hogy érdemes a jogi és politikai oldal mellett néhány pillantást az emberi szempontokra is vetni. Köszönöm a figyel müket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Bárándy Gergely képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából. Megadom a szót. DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP) : Köszönö m a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Így a vita végén azt gondolom, hogy érdemes pár szóban nekünk is összegezni az itt elhangzottakat és történteket, nyilván a kormány oldaláról majd államtitkár úr meg fogja tenni a zárszóban ugyanezt. Azt tudom mon dani, nekünk az az álláspontunk, hogy a vitanap első szakaszában a vita valóban arról szólt, amiről annak szólnia kellett, kulturált mederben. Azt gondolom, hogy nagyon sok felszólalás valóban magas szakmai színvonalat ütött meg, mind az ellenzék soraiban, mind pedig a kormánypárti felszólalók oldaláról. Úgy hiszem, hogy azok az érvek, amelyeket akár Németh államtitkár úr, akár Demeter képviselő úr elmondott, azok az érvek, amelyeket a mi két vezérszónokunk vagy egyes LMPs képviselők elmondtak, bizony érde mesek a megfontolásra akkor, amikor az Országgyűlés az erről szóló törvényt meg fogja alkotni. Őszintén sajnáljuk, hogy a vitanap második felében a kormánypártok egyes képviselői megint arra használták a lehetőséget, hogy lehessen megint egy picit kommunis tázni, lehessen megint egy kicsit a mai baloldalt szidni és gyalázni. (14.50)
