Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. április 17 (181. szám) - A feltáratlan állambiztonsági múlt és az elmúlt húsz év morális adósságai című politikai vita - ELNÖK (Balczó Zoltán): - MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK (Balczó Zoltán): - MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
3090 Most nem arról beszélünk ugyanis, hogy az, amit önök vagy éppen a szocialisták - akik 22 éve itt ülnek – megtettek, az jóe, vagy nem, hanem még mindig arról vitatkozunk, hogy mit lehet te nni. Pedig láthatjuk a volt kommunista országok között, hogy mik történtek, és milyen megoldásokat készítettek és tettek le a saját maguk asztalára, és ahogy önök előhozták a Nemzeti Emlékezet Bizottságát mint valamifajta érdem, kérem, ne állítsák így be. Ez két új ellenzéki párt nyomásának köszönhető. Az egy más kérdés, hogy majd milyen tartalommal fogják felruházni ezt a bizottságot - illúzióim természetesen az elmúlt két év tapasztalatai alapján nincsenek , és mivel nem tettek semmit, ezért most olyan d ogokról kell beszélnünk, hogy mit köszönhet ez az ország annak, amit önök 22 éve önök elszabotáltak, ha úgy tetszik. Ennek köszönhette egyebek mellett a D209et vagy a pufajkás Horn Gyulát. Ez az eredménye mindennek, és nem tudom, hogy vane még KeletKöz épEurópában olyan ország, amelynek ezt a szégyent el kell viselnie, és önök nagykoalícióban, hol különkülön rendre akadályozták ennek a kérdésnek a tényleges megoldását, hogy az ügynöklisták, a különböző dokumentumok, titkosított anyagok nyilvánosságra k erüljenek. Ezzel sajnos kénytelenek szembenézni, és erre nem tudnak mit mondani. Erre nem lehet azt mondani, hogy cáfolható, mert nem cáfolható. Félmegoldások születtek, és különböző pótcselekvésekkel mindig el volt mismásolva a kérdéskör. Ma is és tegnap is - és az elmúlt hónapokban is , mióta újfent napvilágra került ennek a problémának a megoldási kísérlete, trükköznek, mismásolnak, csúsztatnak, és mindenfélefajta ürügyekkel tolják a határidőt. Nem véletlen, hogy Gulyás Gergely képviselőtársunk a napokb an úgy nyilatkozott, hogy a 2013. év végére megoldható lesz a kérdés. Könyörgöm! Önök villámgyorsan új alkotmányt tudtak csinálni, médiatörvényt, egyházügyi törvényt, kétharmados jogszabályok egész garmadáját, ha kellett, éjszaka. Ha ez annyira fontos lenn e, és annyira szükségét érzik a tiszta viszonyok, a közéletben való tiszta viszonyok megteremtésére, akkor ez nem magyarázat, hogy majd 2013ban, meg különböző érdekeket figyelembe kell venni. Nagyon sok olyan kérdés van, amit alapvetésként kellene tisztáz ni, és mindenki számára alapot kellene hogy jelentsen. Ez az és mindennek köszönhető, hogy Magyarország az utolsó posztkommunista ország, ahol a mai napig nem lehet tudni pontosan és nyilvánosan, hogy kik, kikről mit és hogyan jelentettek vagy hogyan ártot tak. A Fidesz 1993 óta egyfajta virtuális szabadságharcot vív a kommunizmus és annak legrútabb öröksége, az állambiztonsági szolgálatok maradványai vagy maradékai ellen. S hogy mindez mennyire csak szavakban él, azt azért jól mutatjá k a kommunikációk és a tettek, amiről már oly sokat beszéltünk. Ugye, hát Pokorni Zoltán képviselő úr is korábban úgy nyilatkozott - nagyon helyesen egyébként , hogy inkább dőljön be az állambiztonság, de derüljön ki az igazság. De sajnos az ominózus bead ott törvényjavaslatra ő is nemet mondott, ahogy Kövér László, pedig kommunikációs szinten tartotta szükségesnek, és előrebocsátott bizonyos cselekedeteket, aztán később már úgy nyilatkozott a nyilvánossággal kapcsolatban, hogy csak a testemen át. Akkor mos t tegyék már a kezüket a szívükre, és úgy mondják azt, hogy a kommunikáció és a tettek fedésben vannak egymással. Teljesen nyilvánvaló, hogy nincsenek. Nagyon fontos érv is elhangzott Wittner Mária képviselőtársunk szájából, hogy különbséget kell tenni val óban az önként jelentkezők és a különböző zsarolások által beszervezett emberek között. Valóban különbséget kell tenni, mert nem egyenértékű semmilyen tekintetben, de szögezzük le azt is, hogy ez a másodlagos kör. Az elsődleges az, hogy akarunke végre tis zta vizet önteni a pohárba. Ezt kellene eldönteni végre, és majd utána lehet azokon az arányokon és azokon az értékítéleteken vitatkozni, hogy ki milyen elszámolás alá kerüljön. Ezt fontos lenne végre kimondanunk, és fontos lenne olyan szinten eldönteni ez t a kérdést - ahogy miniszterelnök úrnak is korábban mondtam azonnali kérdésemben , hogy ne várják meg, amíg a károsultak és a károkozók kihalnak. Legyen meg legalább az a minimális, az a morális elégtétel az áldozatok iránti tiszteletből, hogy ezt a kérd éskört, még ha szégyenteljesen utoljára is KeletKözépEurópában, de rendezzük.
