Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. április 17 (181. szám) - A feltáratlan állambiztonsági múlt és az elmúlt húsz év morális adósságai című politikai vita - ELNÖK (dr. Latorcai János): - TÓBIÁS JÓZSEF, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3080 Amikor az elmúlt 20 év morális adósságairól kell beszélnünk, akkor fontos, hogy felelevenítsük, hogy mi is történt az elmúlt 23 évben, milyen lépések, milyen törvények segítették múltunk feltárását. A múlt áldozatközpontú megközelítése keves ebb vitát hozott az elmúlt 23 évben, mert kevesebb érdeksérelemmel is járt. Magyarország élen járt a kárpótlás terén, már 1990ben megalakult a Kárpótlási Hivatal, 1992ben pedig elfogadták a térségben elsőként a magyar kárpótlási törvényt, amely kimondta, hogy azokat a személyeket, illetőleg hozzátartozókat, akiket 1939. március 11. és 1989. október 23. között életüktől vagy szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak, kárpótlásban részesülnek. A törvényt 1997ben kiegészítette az Országgyűlés a nácik által deportáltak és a Szovjetunióba elhurcoltak kárpótlásával. Az áldozatközpontú gyakorlatnak kísérőeleme volt a kizáró jelleg. A törvény kizárta a kárpótlásból az államvédelmi szervek hivatásos állományú tagjait, illetve azokat, akik részt vette k az ’56os forradalom leverésében. Az első lusztrációs törvény, az 1994. évi XXIII. törvény szerint ellenőrizni kellett, hogy bizonyos állami funkcióban lévő személyek hivatásos, nyílt vagy szigorúan titkos állományú tisztként teljesítetteke szolgálatot a volt BM III/IIIas csoportfőnökségénél, illetve elődeiknél, adtake hálózati feladatok vállalására vonatkozó, saját kezűleg aláírt nyilatkozatot, és adtake jelentést, vagy kaptake a tevékenységükért illetményt, prémiumot, vagy teljesítetteke szolgálat ot 195657ben karhatalmi alakulatban. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a lusztráció nem lehet utólagos igazságtétel, de nem is a múlt feltárására törekszik. A 2000ben elfogadott új törvényben az átvilágítandók körét kibővítette az Országgyűlés a sajtó azon szereplőivel, akik politikai közvélemény alakításában közvetve vagy közvetlenül befolyást gyakorolnak. Az 1996os módosítással megalakult a Történeti Hivatal, amelynek célja az iratok kezelése, őrzése, speciális szabályainak megalkotása ezen a terület en, hogy a kormánytól, a mindenkori kormánytól és a Belügyminisztériumtól teljesen önálló, független szervezetként működjenek. 2002ben az információs kárpótlás feltételeinek megteremtése érdekében a Történeti Hivatalból létrehozták az Állambiztonsági Szol gálatok Történeti Levéltárát. A törvény fontos megállapítása volt, hogy az előző korszak titkosszolgálati iratai nem tekinthetők államtitoknak, ezért minősítésük megszűnik. Végül 2007 nyarán kormányrendelettel felállítottak egy szakértői bizottságot Kenedi János vezetésével. Mivel a bizottság jelentése nyilvános és hozzáférhető, e helyen nem szükséges bővebben beszélni róla - bár a vitában szívesesen kitérünk rá , de az egyik legfontosabb megállapítása az volt, hogy az állambiztonsági iratokat 2003 óta nem lehet nyomtalanul eltüntetni; ezzel egyidejűleg jelezve is, hogy a 2003 előtti időszakban ez nem volt így. Ezzel együtt az állambiztonsági múlt feltárásához bizonyára további lépésekre is szüksége lesz az Országgyűlésnek. Fontos szempont ugyanakkor, hogy a múlt feltárásához alkotmányos következményeket kell társítani. A valóságnak megfelelő megállapítást, a bizonyíthatóságot, a jogorvoslat lehetőségét, mint az eljárás során az áldozatközponti gyakorlatot, kulcskérdésnek tartjuk. Végső cél lehet, hogy a nyi lvánosság feltételeinek megteremtésével, a kutathatóság egyenjogúságával minden kutató számára lehetővé váljon a múlt feltárása; mindezt olyan körülmények között kell megtenni, ahol világos, hogy az adatkör mára nem teljes, az iratok hiányosak. Fontos tisz tázni, hogy az adatok nyilvánosságra hozása során az Alkotmánybíróság döntése értelmében van egy hiátusa a Magyar Országgyűlésnek a közélet szereplői felé: ez pedig a személyi kör, a közéleti szereplő fogalmának egységes kialakítása, amely egyértelmű és el fogadott tud lenni. Ennek megalkotása az Alkotmánybíróság döntése értelmében közös felelősségünk. Az áldozatközpontú megközelítésben való elmúlt 23 év után, 2011ben fordulat következett be ezen a területen. Az alaptörvény és az átmeneti törvény elfogadásá val az elkövetőközpontú megoldás felé indult el a gyakorlat a kollektív bűnösség elvének kimondása lebegtetésével. Az alaptörvényből és az átmeneti rendelkezésből viszont egyértelműen kiolvasható, hogy a FideszKDNPkormánykoalíció kizárólag a saját hatalm ának legitimálása, a nemzeti tőkésosztály védelme érdekében foglalkozik e kérdéssel. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Orvost!) Gazdasági
