Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. április 17 (181. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - PÁLFFY ISTVÁN (KDNP):
3065 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlé s! Tisztelt Képviselő Úr! A FideszKDNPfrakciószövetség bevezette a családi adókedvezményt a családok támogatása érdekében. Önök valahogy azt a hírt, hogy ezt be fogjuk vezetni, valamilyen módon félreértelmezték, és úgy gondolták, hogy családi vállalkozás ként itt fognak ülni a Parlament falai között. Köszönöm a felszólalását. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Közbeszólás a kormánypárti sorokból: Torgyán!) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen. A Kereszténydemokrata Néppárt frakciójából napirend el őtti felszólalásra jelentkezett Pálffy István képviselő úr: “A párizsi európai szerződés évfordulóján” címmel. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr! PÁLFFY ISTVÁN (KDNP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Örül ök, hogy az európaizászlóégető után végre normális mederbe kerül a napirend előttiek sora (Derültség és szórványos taps a kormánypártok soraiban.) , mert azért kértem szót, hogy emlékeztessek arra: 61 éve jött létre az Európai Unió magja. A párizsi szerződ ést akkor Belgium, Hollandia, Luxemburg, Franciaország, Olaszország és az NSZK írta alá, ezzel létrehozva a Szén- és Acélközösséget, az Unió első alkotóelemét. A szerződést Jean Monet francia közgazdász és Robert Schuman francia külügyminiszter támogatta. (9.40) Schumanról kevés szó esik, ezért emlékeztetek most az emberre. Schuman édesanyja gyerekkorában autóbuszbalesetben meghalt, és Robert Schuman a tragédia után a keresztény értékek felé fordult, átgondolta az egész életét. Az erkölcsöt és a közösség s zolgálatát választotta; elkötelezte magát az európai béke mellett, amolyan világi cölibátust vállalt. Nem nősült meg egész élete során, és szerény, nem hivalkodó emberként ismerték. Egyébként kiváló bibliatudós is volt, abban is jeleset alkotott, és képes volt arra, hogy a történelmi egyházak társadalmi tanítását az európai kereszténydemokrata politikai gyakorlatba ültesse át. XII. Pius pápától sokat merített, és Aquinói Szent Tamás gondolatait formálta európai, modern értékké a közjóval kapcsolatban. Így a ztán Robert Schuman minden európai kereszténydemokrata politikai atyja. Maga a szerződés, a párizsi szerződés pedig az európai béke egyesítésében óriási szerepet játszott, és a jogutódjával, az Unió lisszaboni szerződésével pedig kihat Magyarország és a ma gyar emberek mindennapjaira is, a maira és a holnapira is. Holnap Strasbourgban az Európai Bizottság, éppen a párizsi szerződés 61. évfordulóján Magyarországról is tárgyalhat. Kérdezem, hogy vajon mit gondolna, mit mondana a három kötelezettségszegési eljá rás kapcsán ma Robert Schuman. Vajon hogy bánna Magyarországgal, hogyha most az Európai Nemzetgyűlés, akkor úgy hívták, tehát az Európai Parlament elnöke lenne, mint egykoron? És vajon végignéznée ez az elvi, erkölcsi keresztény alapokon álló politikus mi ndazt, amit az Európai Bizottság Magyarországgal művel? Itt az LMPs képviselőtársam, Mile Lajos felszólalásában már volt szó az IMF és a hiteltárgyalások kapcsán erről, Fellegi Tamás miniszter úr pedig válaszolt is. Csak tegyük akkor még egyszer tisztába, mert a magyar emberek csak kapkodnak a fejükhöz, hogy mi is folyik itt! Korábban a Bizottság a Nemzeti Bank függetlenségét nevezte meg az egyetlen megoldandó ügynek a tárgyalások előtt. Ez most, ahogy hallottuk is, kibővült az Európai Központi Bank újabb feltételeivel, de nem tudható egyébként, hogy ezen túl Brüsszel mit kíván. Nem mondja meg konkrétan, hogy mit vár el, mert hiába zártunk le két ügyet a kötelezettségszegési eljárásokban úgy, hogy az adatvédelmi biztos és a bírák nyugdíjazása tekintetében m ajd az Európai Bíróság előtt mérjük meg az érvek súlyát a latban, újabb ügyeket nyitnak ki ezzel, ez által az Európai Központi Bank által, illetve az igazságszolgáltatás kérdésében. De rendre napirenden tartják az Európai Bizottságban és az Európai Parlame ntben a médiatörvény ügyét, amit sokadszorra melegítenek fel, és legutóbb pedig az egyházügyi törvényt,
