Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. április 10 (178. szám) - A települési önkormányzatok fekvőbeteg-szakellátó intézményeinek átvételéről és az átvételhez kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik):
2745 álma valósul meg ebben a törvényjavaslatban. Gyakorlatilag erről szól ez a törvényjavaslat, ezért van az, hogy a Jobbik ezt soha nem fogja támogatni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik sora iban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Apáti István képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Na végre!) DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik) : K öszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Jó szokásomhoz híven konkrét példával, a való életből vett konkrét példával szeretnék előállni, és ezen keresztül megvilágítani, hogy mit fog okozni ennek a törvénynek az elfogadása és hatálybalépése. A konk rét példa természetesen konkrét, a valóságban megtörtént eseményekhez és személyekhez kapcsolódik, és az önök által kétlépcsősnek nevezett megoldás első lépcsőjéhez köthető, amely szerint január 1jétől a megyei önkormányzatokhoz kapcsolható egészségügyi i ntézmények, kórházak kerültek tulajdonképpen államosításra. Ez történt SzabolcsSzatmárBereg megyében is, ez történt a SzabolcsSzatmárBereg Megyei Egészségügyi Holding Zrt.vel is, amely Holding Zrt. vezérigazgatója egyes hírek szerint jól megérdemelt r endkívüli szabadságát tölti. K. Zoltán Tamásról van szó, akit a februári Fideszfrakcióülés előtti napon helyeztek előzetes letartóztatásba, és akinek az előzetes letartóztatását meghosszabbították. Nemcsak mi, hanem nyilván önök közül is sokan várják enne k az úriembernek a vallomását. Lehet, hogy egyesekre talán terhelő vallomást is tesz, és talán ez a Szabolcs megyei fideszes körökben is okoz némi izgalmat és némi nyugtalanságot. Ez szorosan kapcsolódik szűkebb környezetem, a mátészalkai, a fehérgyarmati és a vásárosnaményi kórházak sorsához. Előrebocsátom, államtitkár úr, hogy szeretnék tévedni. Szeretném önök előtt kijelenteni, hogy nagyon szeretném, ha nem lenne igazam. Ha arról van szó, nagyon szeretném önöket megkövetni, és adja a Jóisten, hogy csak e gy sötét jövőképet vázoljak fel, amiből aztán egy szó sem lesz igaz. Ugyanis jelen pillanatban - és ezt mondom önnek, államtitkár úr, meg kellene nyugtatni a szatmárberegi térséget - ott tartunk, olyan hírek keringenek, és valószínűleg nem alaptalanul, ho gy Mátészalkán a szülészeti, a nőgyógyászati és a gyermekosztályt vagy megszüntetik, vagy a minimálisra csökkentik, gyakorlatilag csak mutatóba hagynak meg némi ágyszámot. Ugyanez történhet - feltételes módban fogalmazok - akár Fehérgyarmaton a sebészeti é s a traumatológiai osztállyal, és aztán a vásárosnaményi sürgősségi és egyéb ellátás is veszélybe kerülhet. Tudom, tudjuk azt, hogy ez még egyeztetés alatt van, ezért nem használok kijelentő módot, ezért beszélek feltételes módban, de ha az információim ne m csalnak, akkor Mátészalkán körülbelül 700, Fehérgyarmaton talán 1000 gyermek születik egy évben, és talán korábban önök arról döntöttek, hogy ahol legalább 500 gyerek megszületik, azokhoz a kórházakhoz, azokhoz az osztályokhoz, azokhoz az ellátásokhoz ne m nyúlnak hozzá. Mind a két említett kórházban jóval meghaladja a születések száma az 500as szintet. Kérdezem, hogy ha hozzá akarnak nyúlni, akkor milyen alapon, milyen indokokból teszik ezt. Olyan helyzetben, olyan ügyhöz kapcsolódóan, ami az Egészségügy i Holding Zrt.vel kapcsolatban is kialakult, mélységesen álszent magatartás racionalitásra, ésszerűsítésre, költséghatékonyságra, megtakarításokra hivatkozni, ugyanis az említett úriember ellen különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntetté nek megalapozott gyanúja miatt folyik büntetőeljárás. Természetesen jogvégzett emberként tisztában vagyok az ártatlanság vélelmével, tisztában vagyok azzal, hogy akit a bíróság még nem ítélt el jogerősen, azt nem tekinthetjük bűnösnek, de nyilvánvaló, hogy nem véletlenül került sor az előzetes letartóztatásra és a büntetőeljárás elrendelésére.
