Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. április 10 (178. szám) - A települési önkormányzatok fekvőbeteg-szakellátó intézményeinek átvételéről és az átvételhez kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - SZILÁGYI LÁSZLÓ, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2741 SZILÁGYI LÁSZLÓ , az LMP képviselő csoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Én is igyekszem röviden összefoglalni frakciónk álláspontját a törvénytervezettel kapcsolatban, annál is inkább, mert ősszel ennek a vitának egy részét már lefolytattuk. A megyei kórházak úgynevezett konszolidációjáról szóló őszi vitában azt az álláspontot képviseltük, hogy nem a tulajdonos személye a meghatározó az egészségügy jelenlegi helyzetében, hanem a finanszírozás mértéke és formája. Az egészségügynek - ezt mindig elmondjuk - két hatalmas problémája van, két óriási gonddal küszködik, a krónikus finanszírozási hiánnyal és a humánerőforráskrízissel. Ezek nagyságrendekkel fontosabb problémák a jelenlegi helyzetben, mint a tulajdonosi szerkezet. Egy jól működő rendszer ben első megközelítésben teljesen mindegy, hogy ki a tulajdonos, pontos szabályozás kell, végrehajtható szabályozás, elégséges finanszírozás és egy hatékony ellenőrzés. Azt gondolom, hosszú távon éppen az lenne a cél - és ezt már ősszel is említettük , ho gy minél diverzebb legyen a tulajdonosi és üzemeltetői szerkezet. Egy példát hadd mondjak: Németországban a krónikus fekvőbetegellátás 40 százaléka van civil és egyházi fenntartásban. 40 százaléka! Ehhez képest mi most elvesszük olyan településektől is a krónikus és szociális fekvőbetegellátó intézményeket, amelyek valamilyen módon össze vannak kötve a járóbetegellátással. Azt gondolom, ezeket a funkciókat nyugodtan szét lehetne választani, és otthagyni az önkormányzatoknak az egyébként jól működő és a v árosban fontos szerepet betöltő krónikus és szociális intézményeket. A finanszírozásra visszatérve, azt gondolom, szégyenletes, hogy Magyarországon az egészségügyre fordított GDParányos költés 4 százaléknál kevesebb. Ugyanez Belgiumban kétszer ennyi, 8 sz ázalék, és ha nominálisan nézzük, akkor hatszoros a különbség az egészségügyre költött források tekintetében. Amíg ez az alacsony finanszírozás megmarad, addig teljesen mindegy, hogy ki a fenntartó. Az állam sem lesz képes 4 százaléknyi GDPből fenntartani ezt az ellátórendszert, sőt a jelentősen megkurtított ellátórendszert sem lesz képes. Azt gondolom, az nem konszolidáció, hogy magunkhoz ragadjuk a tulajdont, mert ettől az adósságtömeg még megmarad, ugyanolyan nehéz lesz ezt menedzselni. Megmarad a humán erőforráskrízis, viszont csökken a helyi autonómia, a helyi döntések tere és növekszik az irányítás nehézsége. Azon múlik - azt gondoljuk - az ellátórendszer jövője, hogy miként erősítik meg az alapellátást, hiszen ez fogja tehermentesíteni majd a fekvőbe tegellátást, nem is kerülnek be a betegek a magasabb progresszivitási szintekre. Ebben valóban van megtakarítási lehetőség. Azon múlik ugyanakkor a másik oldalról, hogy milyen népegészségügyi erőfeszítéseket teszünk, és én azt gondolom, ez a kormány még s emmiféle népegészségügyi erőfeszítést nem tett, pedig már lassan két évet tudunk magunk mögött, és tudjuk, hogy ezt prioritásként kezelték, és tudjuk, hogy ez nagyon kiemelt helyen volt például a Semmelweistervben is. Tehát az igazi kulcskérdés a finanszí rozás és ezen túl a betegútszervezés és a betegségmegelőzés. Nem az a lényeg tehát, hogy ki lesz a kórházak fenntartója, hanem az, hogy mindenkit a megfelelő szinten és költséghatékonyan lássanak el. Nem az lenne az elsődleges, hogy az állam magához ragadj a a tulajdont, hanem hogy rendesen megszervezze a szükséglet alapú ellátást. Tudjuk, hogy ez elkezdődött, tudjuk, hogy nagyon komoly munka folyik ebben a tekintetben, de nem tudjuk, hogy hol tart, és nem tudjuk, hogy mi lesz ennek a kimenetele. Mindenesetr e most azt halljuk, azt olvassuk, hogy nem lesz egyelőre új betegirányítási rendszer. Ahogy helyettes államtitkár úr fogalmazott a bizottságban: egyelőre nem lehet ráengedni a rendszerre. Nem tudom, hogy ez mit jelent, mi az akadálya annak, hogy életbe lép jen az új betegirányítási rendszer. Mindenesetre egészen biztos, hogy komoly menedzsmentproblémák lehetnek a háttérben. Mi kicsit féltettük a kormányzatot és az egészségügyi államtitkárságot attól, hogy majd minden energiájukat le fogja kötni a tulajdonosi átrendezés, az átadásátvétel folyamata, és nem marad majd energia a lényegi dolgokra, és kicsit beigazolódni látjuk ezt a félelmünket.
