Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. április 10 (178. szám) - A települési önkormányzatok fekvőbeteg-szakellátó intézményeinek átvételéről és az átvételhez kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2735 Kérem képviselőtársaimat, támogassák ezt a törvényjavaslatot, és egyben köszönöm megtisztelő fi gyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Tukacs István úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. TUKACS ISTVÁN , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Kívánva is először jobbulást önnek, hadd mondjak az előterjesztésről három dicsérő mondatot. Bár gondolom, furcsa lesz képviselőtársaim számára, különösen, akik a patkónak ezen az oldalán ülnek, ezek a dicsérő mondatok annak szólnak, hogy ez az előterjesztés korrekt módon írja le, amiért készült: hogyan kell átadni állami vagyont. A kérdés azonban az, hogy miért kell átadni az állami vagyont, mi lesz ennek az eredménye, és hogyan fog működni majd ez a f ekvőbetegellátó rendszer, amelyet most állami tulajdonba vesznek. Ezért tehát, államtitkár úr, kritikánk tárgya a vitában nem az lesz, hogy vajon a törvénytervezet kellőképpen korrekt és kellőképpen szakmai módon írjae körül az átadás feltételeit, szabál yait és körülményeit, hanem ennek az átadásnak a miértje lesz az igazi kérdés, és ezt a miértet fogjuk majd górcső alá venni. Annál is inkább, mert a kormányzó többséget sajátos viszony fűzi az államosítás gondolatához. Ahol valamilyen cél érdekében az áll amosítást fontosnak gondolja, ott teszi, és állami kézben tart intézményeket és intézményhálózatokat - ilyen az oktatás vagy ilyen lesz a fekvőbetegellátás rendszere, mint látjuk , ahol azonban ehhez nem fűződik speciális indoka, azt eldobja, mint a forr ó krumplit, ilyen például a közgyűjtemények rendszere, mert ott nincs különösebben érdeke és keresnivalója. Itt, a fekvőbetegellátás rendszerében számomra az indoklási rész a fontos a jelenlegi tervezetben. Az az indoklási rész, amely arról kellene hogy s zóljon, hogy miért történik meg ezeknek az intézményeknek az államosítása. Azonban - bocsásson meg - az immár szokásos és elkoptatott közhelyeken kívül, hogy hatékonyság, takarékosság, minőség növelése és ennek emelése, nem találunk igazán kifejtett és kon krét gondolatokat arról, hogy mi lesz a haszna ennek az államosításnak, mi miért, milyen folyamatban és hogyan történik. Ha létezne ilyen verbálisan, akkor külön aláhúznám ezt a szót, hogy folyamatban hogyan történik, mert bár ön is és kormánypárti képvise lőtársai is, akik megszólaltak eddig, azt mondják, hogy ez a második lépése az egészségügy átszervezése folyamatának, én meg azt gondolom, hogy ez nem a második lépése, ez a nulladik lépése ennek a folyamatnak. Mert az első lépésnek annak kellene lenni, ho gy szülessen valamiféle szakmai elképzelésrendszer arról, hogy hogyan történik majd a területi ellátás, hogyan, milyen módon, milyen struktúrában működnek majd ezek az intézmények, és így tovább. Államtitkár úr, ez az, amiről a legkevesebbet tudunk. Ez az, amiről a legkevesebbet tud a szakma, ez az, amiről a legkevesebbet tudnak az érintett települési önkormányzatok a jelenlegi ötvennél több intézmény esetében, ez az, amiről nagyon keveset tudnak az érintettek, a betegek, a hozzátartozóik. Tehát ez az, amir e igazán kíváncsiak lennének mindazok, akik egyébként egy önkormányzati rendszerben kötődtek a jelenlegi egészségügyi intézményekhez. Azért mondom, hogy kötődtek, mert azt azért szeretném megjegyezni, hogy miközben egy ilyen általános egy kalap alá vételle l azt mondta az egyik kormánypárti hozzászóló, hogy hát, mert az önkormányzatok el vannak adósodva, kvázi megmentjük őket ettől a tehertől - vagyis, hogy önök megmentik őket ettől a tehertől , amelyet az intézmények fenntartása eredményez, én váltig azt m ondom, hogy az önkormányzati intézményfenntartás gondolata az önkormányzatiság keretében jó és tartható gondolat volt. Ezzel nem azt akarom állítani, hogy mindenütt hiánytalan szakmai és hiánytalan gazdálkodási munka folyt, hanem azt, hogy ezeknek az intéz ményeknek a fenntartása hozzátartozik az önkormányzatiság gondolatához. Azt állítom ezzel, hogy a helyi közösségek befolyásoló szerepe fontos volt ezeknek az intézményeknek a fenntartásában, kialakításában és működtetésében, és azt
