Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. április 10 (178. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - SZABÓ REBEKA (LMP):
2646 Köszönöm, államtitkár úr. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Szabó Rebeka képviselő asszony, az LMP képviselője: “Kié is lesz a magyar föld?” címmel. Öné a szó, képviselő asszony. SZABÓ REBEKA (LMP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyre inkább úgy tűnik, hogy az állami földbérletek odaítélése csak egy lesz a Fideszkormány ü gyeinek hosszú sorában, ahol bár megvolt a lehetőség, hogy az ország számára fontos változásokról jól döntsenek, de végül főleg annyi történik, hogy a kormánypárt gazdasági holdudvarát tőkésítik fel. Pedig a földkérdés alapvetően különbözik az állami befol yással történő visszaélés vagy a korrupció egyéb fideszes eseteitől, mint például a hulladékipar megszállásától vagy a Közgép felhizlalásától. Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Önöknek tudniuk kéne, hogy itt a tét százszor nagyobb, de úgy tűnik, hogy a haveri földosztás közben ezt nem volt idejük végiggondolni. A föld világszerte egyre szűkösebben rendelkezésre álló természeti erőforrás, és így globális spekulációs és hatalmi törekvések célpontja lett. A jó termőföldért nemzetközi versenyfutás kezdődö tt. Az utóbbi tíz évben a magyarországi termőterület majdnem harmincszorosa jutott világszerte idegen országok vagy nagyvállalatok kezébe, gyakran nem is élelmiszertermelés, hanem bioüzemanyagok előállítása vagy egyszerű tőkebefektetés céljából. Ez két ok ból is hatalmas probléma. Először is a földszerzések a helyi közösségek elkergetésével vagy elvándorlásával járnak. Másodszor, az így kifosztott országok élelmiszerönellátása is ellehetetlenül, hiszen a föld továbbra is ott van a helyiek orra előtt, csak többé már nem nekik terem. Persze, ha önök most azt gondolják, hogy mindez csak a távoli Afrikában történhet meg, akkor súlyosan tévednek. Valami nagyon hasonló zajlik itthon is, és pont az önök jóvoltából. Önök azzal kérkednek, hogy gazdasági szabadsághar cot folytatnak. A valóság azonban az, tisztelt képviselőtársaim, hogy önök gyarmatosítják az országot barátaik, rokonaik és üzletfeleik számára. De ne legyenek illúzióik: azt a magyar gazdálkodót, akit a háza, a gyökerei az ország egyik szegletéhez kötnek, nem igazán fogja vigasztalni, hogy - mondjuk - nem Kína, SzaúdArábia vagy a Monsanto, hanem például Mészáros Lőrinc vagy Nyerges Zsolt szerzi meg előle a földet. Ezek az új földesurak a kormány segítségével arra a földre teszik rá most a kezüket, ami a b iztos jövőt jelenthetné a gazdálkodók családjai számára. Most szólok, uraim, ha eddig nem gondoltak volna rá, ezt nagyon nem fogják önöknek vidéken megköszönni. Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök kormányának és baráti oligarcháiknak persze több oka is lehe t arra, hogy ennyire mohón próbálják rátenni a kezüket a közös földvagyonra. A föld fontos klientúraépítő jutalomként szolgálhat, de a területalapú támogatás is szép hasznot hozhat az új földesuraknak vagy akár a mögöttük álló pártoknak. Azon sem lepődnénk meg, ha a földvásárlási moratórium lejárta után a hűbérbirtokok busás haszonnal tőkeerős nyugati vagy akár keleti befektetőkhöz kerülnének. De vane valami halvány fogalmuk arról, hogy mi lesz ennek az ára? Önök a kilátástalanságot, az elkeseredettséget n övelik, a vidék elszegényedését gyorsítják, amikor az állami földbérletpályázatoknál a helyben élő gazdálkodók helyett Fejér megyében például a felcsúti polgármester és rokonsága kaphat 800 hektárt, a borsodi Mezőségben a kiebrudalni szándékozott Mariano K ft. után egy tiszaújvárosi fideszes polgármesterjelölt 500 hektárt, hogy JászNagykunSzolnok megyében talán éppen Kékessy Dezső egykori birtokait építik újra. Önöknek tudniuk kell, hogy a jó termőföld hamarosan az olajnál vagy az aranynál is értékesebb st ratégiai erőforrás lehet. És ha egy kormány a nemzeti érdeket a sarokba hajítva ezt a kincset politikai játszmák és pénzügyi spekulációk tárgyává teszi, azzal lemond a vidéken élők jövőjéről, és lemond arról, hogy Magyarország a maga lábán megálló erős ors zág legyen. Egyszerűen nem engedhetik meg, hogy néhány új földesúr, illetve cégcsoport gazdasági érdekein álljon vagy bukjon az ország élelmiszerellátása. A magyar föld akkor lesz biztonságban, ha azok a gazdák művelik meg, akik helyben élnek és a helyi i gényekre, a közösségi érdekekre is odafigyelve gazdálkodnak.
