Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. április 3 (177. szám) - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a nemzeti örökségről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának lezárása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Balczó Zoltán): - BARÁTH ZSOLT (Jobbik):
2631 Hitt abban, hogy a mezőgazdas ág, a nyugati országokhoz hasonlóan, magas fokra tud lépni. Igyekezett a mezőgazdaságot a megfelelő igények felé terelni, és abból indult ki. A régi, hagyományos rendszerekkel szemben vallotta, hogy a váltógazdaság nagyon is szükségszerűnek látszik. Szinte mindenben újszerűt mutatott. Gondolkodott például abban is, hogy a megfelelő gépesítés és az uradalmi központban létrehozott gépműhely mindenki számára elérhető legyen a környéken. Széchenyi István korának kiemelkedő agrárpolitikusaként a halála utáni gyá sz és megemlékezés egyben kiállás is volt a rendszer ellen. Kortársai is elismerték tevékenységét. Nagy vetélytársa, Kossuth például ezekkel a szavakkal illette őt: “Ujjait a kornak ütőerére tevé, és megértette annak lüktetéseit, és ezért, egyenesen ezért tartom én őt a legnagyobb magyarnak.” Köszönöm, hogy meghallgattak. (Tapos.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Ferenczi Gábor képviselő úr jelezte, hogy napirend utáni felszólalási szándékát visszavonja. Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Baráth Zsolt, a Jobbik képviselője: “Tiszaeszlár 130 éve” címmel. Megadom a szót ötperces időkeretben. (18.00) BARÁTH ZSOLT (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Arra kérem képviselőtársaimat, hogy a következő percekben emlékezzünk Solymosi Eszterre, ugyan akkor - éppen a rá való emlékezés jegyében - egyben vádat is kell emelnünk azon szellemiség ellen, amely azóta is, 1882 óta is folyamatosan jelen van életünkben és a Kárpátmedencében. De ki is volt Solymosi Eszter? Egy 14 éves szolgálóleány, aki Tiszaeszl áron, a Tokaj környéki kis faluban, nem messze Olaszliszkától idén 130 éve, 1882. április 1jén tűnt el. Idézzük fel halálának tisztázatlan körülményeit, a kérdéseket, amelyek mindmáig megválaszolatlanok, és a következményeket, amelyek kimondása egyre sürg etőbb feladatunk. Solymosi Esztert gazdasszonya a falu másik felében lévő szatócsboltba küldte ki kék és sárga festékért a húsvéti meszeléshez, azonban útközben nyoma veszett, és soha többé nem látták. Több változat él az emberek tudatában, hogy mi történh etett vele, azonban egyiket sem sikerült bizonyítani. A legismertebb verzió szerint - mivel Esztert utoljára a helyi zsinagóga környékén látták a falusiak - a helyi zsidóságot tették felelőssé, sőt gyanúsították a lányka meggyilkolásával. Ezt szemtanúi val lomás is alátámasztotta, és a tévesen értelmezett szolidaritás, az ügy eltussolása érdekében kifejtett tevékenység még inkább megerősítette ennek gyanúját. A másik eshetőség szerint egy gazdag főúr halálos betegségének orvoslásához használták fel Solymosi Esztert mint donort. Láthatjuk, nincs egyértelmű magyarázat, nem tudjuk, mi történt Eszterrel, azonban az ismert változatok közös pontját képezi, hogy a zsidóság és az ország akkori vezetése súlyosan érintett volt az ügyben. Csaknem egyévi vizsgálat, orszá gos felháborodás és sajtóhadjárat után 1883ban az egész világsajtó jelenlétében kezdődött meg a főtárgyalás a nyíregyházi vármegyeházán. Korniss Ferenc bíró a gyilkosokat kereste, a gyilkosság tényét kívánta megállapítani, amit közvetett és közvetlen bizo nyítékok sora támasztott alá. A bíró biztos volt abban, hogy a vádlottak ölték meg Solymosi Esztert, de külső nyomásra kénytelen volt kihirdetni a felmentő ítéletet. Minek lehetett ekkora hatása a független magyar bíróra? Amennyiben nem így cselekszik, a r enteconversiót, vagyis a kölcsönkamat visszafizetési feltételeinek hosszabb lejáratúvá változtatását, csökkentését nem hajtották volna végre a világ és hazánk gazdáságát már akkor is kézben tartó körök. Ez Magyarország csődjét, a forint elértéktelenedését jelentette volna. Azonban ha ez nem elegendő bizonyíték, akkor is számos tény alapján valószínűsíthetjük, hogy nem közönséges gyilkosság történt. Példaként említem Erdélyi József költőt, aki ötven évvel később verset írt Solymosi Eszter haláláról, majd ez t követően kétheti fogházra ítélték felekezeti izgatás
