Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. április 3 (177. szám) - A személyszállítási szolgáltatásokról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár:
2628 tarifa alkalmazását, közös járatüzemeltetést, közös infrastruktúrahasználatot, menetrendi összehangolást és közös menetrend elkészítését. Ezek a ma délutáni vitában elhangzottak. A második nagy módosító javaslatcsomag a közösségi közlekedés menetrendi kérdéseinek törvényi szintű szabályozására irányul. E tekintetben azt a jogszabályszerkesztési és jogszabályi hierarchiát érintő álláspontot képviseljük, hogy t örvényi szinten a menetrendek összeállításával kapcsolatos elveket, illetve azon kötelezettségeket kell szabályozni, amelyek az államra, az önkormányzatokra és a menetrend előkészítésében részes többi partner részvételi kötelezettségére vonatkoznak. A mene trend kialakításával, egyeztetésével kapcsolatos részletes szabályokat, úgy, mint a kínálati és az ütemes menetrendeket, az átszállásokat és egyéb szakmai részkérdéseket azonban nem törvényi szinten, hanem a szakmai végrehajtási szabályokban kell rendezni. Ez alól egy kivétel van, az alapellátás, ez ugyanis az állam által a lakosság számára biztosított olyan garanciális szabály, amelyet törvényi szinten szükséges szabályozni. Számos olyan módosító indítvány is érkezett a törvényjavaslathoz, amelyek törvényi szinten jelölnék ki akár a részletes menetrendi előírásokat is. Ezt mi szükségtelennek, s hozzáteszem esetenként végrehajthatatlannak tartjuk. Az Országgyűlés a költségvetési törvény elfogadásával, a finanszírozásra fordítható források meghatározásával ki jelöli a kormány mozgásterét a közösségi közlekedési szolgáltatások minőségi és mennyiségi paraméterei tekintetében. Tehát az Országgyűlés szabja meg a költségvetés elfogadásával a kormány működési kereteit. A harmadik nagy csomag az utazási kedvezményekre és azok finanszírozására vonatkozik. Az utazási kedvezmények tekintetében az az álláspontunk, hogy csak az utazási kedvezmények biztosításának, valamint finanszírozásának elveit szükséges törvényi szinten szabályozni. A költségvetési törvény elfogadása so rán az Országgyűlés a finanszírozási keretek meghatározásával ez esetben is kijelöli a kormány mozgásterét. Ha megengedik, itt egy pillanatra megint megállok, mert az utazási kedvezményeknél a van és a kell fogalmi meghatározásánál a voltot is figyelembe k ell venni. Magyarországon évszázados rendszerben alakult ki a valljuk be a XXI. század elején nagyon nehezen alkalmazható és sok tekintetben a nemzetközi összehasonlítást sem kibíró rendszernek a fenntartása. Ugyanakkor a magyar közösségi közlekedés kedvez ményrendszerek a korábbi, a 2011es szabályok - megint mondom - a több évtizedes, esetenként évszázados kialakult rendszer alapján 9 millió embert érintenek. 9 milliót, tehát gyakorlatilag szinte az egész társadalmat. Közhely, de itt is elmondom, hogy tíz utasból egy vesz teljes árú menetjegyet, a többi kilencnek valamilyen más kedvezménye van. Ez egy fenntarthatatlan rendszer, ugyanakkor beépült a magyar társadalmi, szociális, jövedelmi viszonyokba. Nyilvánvaló, hogy ezeket egyik pillanatról a másikra megv áltoztatni nem lehet. De hogy ezeket meg kell változtatni, hogy ezen az úton el kell indulni és lehetőség szerint lépésről lépésre helyre kell tenni a dolgokat, ez az általános és a részletes vita során is képviselőtársaim egyetértésével is találkozott. Az zal, hogy nyilvánvaló, ezeknek a kedvezményeknek a jelentős része - és ez adja a dolog szabályozási nehézségét is - vagy a szociálpolitika, vagy a munkajog területére tartozik , egyik sem közlekedési kérdés, tehát nem a közlekedési szabályozási körbe tart ozik. Nyilvánvaló, hogy nálunk jelenik meg - a “nálunk” alatt értem a szakma iránt érdeklődő képviselőtársaimat is , de ezt egy személyszállítási törvénnyel egyik napról a másikra rendezni nem lehet. Ez csak a komplex munkajoggal, szociálpolitikával, tehá t számos más nagy szabályozási körrel együtt kezelhető. Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül engedjék meg, hogy megismételjem a törvény expozéja során kifejtett gondolataimat, nevezetesen azt, hogy a személyszállítási szolgáltatásokról szóló törvény célja az egységes szerkezetbe foglalt és mindenki számára átlátható követelmények megteremtése. A törvény önmagában nem teremt több forrást a közösségi közlekedés színvonalának, működési feltételeinek javítására, a fejlesztések megvalósítására. Maga a törvény ön magában nem teszi hatékonyabbá, jobban működőbbé, utasbarátabbá, környezetvédőbbé a közösségi közlekedési rendszert.
