Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 13 (162. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik):
175 továbbiakban együttműködő magatartást tanúsítva hozzájárulnak ahhoz, hogy ezen a területen is Magyarország biztosítani tudja, hogy a jogbiztonság mellett objektív módon lehetséges legyen a magasabb státus elnyerése. És még e gy záró gondolat. Senki nem állíthatja azt, hogy nem értem a kérdésfelvetést, mert minden vallási közösség bár ’90 előtt ilyen körülmények között működhetett volna! Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Ha Zagyva György Gyula képviselő úr itt akarna most még szólni, akkor sajnos már késő, mert ez a zárszó volt, ha pedig a részletes vitára jelentkezett be, ami délután lesz, akkor még korai. Tisztelt Országgyűlés! Az együttes általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásokra és a részletes vitára holnap kerül sor. Tisztelt Országgyűlés! Mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. (1.40) Napirenden kívüli f elszólaló: ELNÖK (Balczó Zoltán) : Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Lenhardt Balázs képviselő úr, Jobbik: “Budapest hősei 1945” címmel. Megadom a szót öt percben. DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik) : Köszönöm. 1945. február 11én Karl PfefferWildenbruch SS Obergruppenführer, a Budapest Festung, Budapesterőd parancsnoka kiadta híres rádióüzenetét, amelyben a legfontosabb rész így hangzott: a kapituláció vagy a védősereg harc nélküli lemészárlása között lehet választani. A még megmaradt harcképes egységekk el megkíséreljük a kitörést. Ennek a katonai akciónak az eredménye az előzőleg felvázolt lehetőségekhez képest is majdnem hasonlóan tragikus volt. A körülbelül 40 ezres megmaradt védősereg, amely megkísérelte a kitörést, nagy része elesett, és az első két támadó hullám, ami a Széna teret, illetve a Széll Kálmán teret közelítette meg, már ott elesett, és körülbelül 20 ezerre, közel 20 ezerre tehető az ott elesett áldozatok száma. A többiek aztán az akkor Olasz, ma Szilágyi Erzsébet fasornak nevezett úton a B udakeszi út felé áttörve elérték a budai hegyeket, ahol embertelen körülmények között, embertelen hidegben, állandó ellenséges támadások közepette küzdöttek, és a különböző források szerint körülbelül 700, 700900 közötti fő érte el a német és magyar állás okat Szomor, Máriahalom és Úny térségében. Ha azt nézzük, hogy az egész akció során szovjet részről nem ejtettek hadifoglyokat, és tényleg a rögtöni fejlövés volt ennek az általános elintézési módja, illetve a magyar katonák közül, aki fogságba került, az mehetett Szibériába, megérthető ennek a valamennyire kétségbeesett vállalkozásnak is mégis az oka és az a szempont, hogy nem lehetett jobb alternatívát találni olyan körülmények között. És akiben még ezek után is kétség merül föl, azt emlékeztetném, hogy m i történt azokkal a sebesültekkel, akiket a szovjet megszállás már ott ért a különböző Vár közeli helyszíneken, mint az Alagútban, a Hadtörténeti Intézet pincéjében vagy a Sziklakórházban. Őket a szovjet katonák benzinnel lelocsolták és meggyújtották, még élve, ahogy voltak. Ennek a vállalkozásnak a hősiességét bizonyítja leginkább, hogy nem csupán Budapestet védték, és nem csupán utóvédharcot folytattak egy elveszített háborúban, hanem tényleg a barbár, vad, ázsiai horda ellen hazájukat, népüket, nemzetüke t és a belső Európát is védelmezték, akik a kommunizmus rémét behozták közénk, és megvalósították a létező szocializmust és kommunizmust.
