Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 13 (171. szám) - A lakossági devizaeladósodás megakadályozásához szükséges kormányzati intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat; a 2002-2010. közötti lakossági devizaeladósodás okainak feltárásáról, valamint az esetleges kormányzati felelősség vizsgálat... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - BAGDY GÁBOR, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
1646 beszéln i, és önmagában azért, mert árfolyamkockázat volt, ezért a devizahitelek folyósítása irracionális. Ha bármilyen szakmai szervezet hitelt vesz föl, akkor folyamatosan megvizsgálja azt, hogy a hitel fedezetéül szolgáló bevételek, jövedelmek milyen devizanemb en fognak megérkezni, hogy ha valamilyen fedezet van, a fedezet értékesítése esetén milyen devizanemben lesznek a jövedelmek. Teljesen irracionális, hogy a lakosság többségének forintjövedelmei, forintjelzáloghitelfedezete alapján devizahiteleket folyósít ottak. Előbbutóbb teljesen világos volt, hogy ez a kockázat meg fog jelenni. A kérdés az volt, hogy mikor, hogyan és milyen formában. Én tulajdonképpen alapvetően áttérnék a határozati javaslatra, mert a határozati javaslat különösen előremutató. Előremut ató és összefogott abból a szempontból, hogy megvizsgálja, hogy ebben az ügyben még mit lehet tenni, hiszen a kormányzat a devizahitelesek problémáinak kezelésére már eddig is sok lépést tett, és úgy gondolom, hogy elérkeztünk egy következő lépéshez. Tulaj donképpen én a hangsúlyt arra helyezném, ami az első határozati pont a) pontjában van, hogy az Országgyűlés felkéri a kormányt, vizsgálja meg a magáncsőd jogintézményének bevezetését. Örömmel hallottam, hogy szocialista képviselőtársaink ezt támogatták, eg y ilyen típusú kezdeményezést támogattak az utóbbi két évben. Egy kicsikét fájlalom, hogy három évvel ezelőtt nem támogatták, amikor a Kereszténydemokrata Néppárt egy ilyen határozati javaslattal állt elő. Az még szebb lett volna, hiszen akkor még egy olya n társadalmi, gazdasági, politikai helyzet volt, amikor sokkal könnyebb, sokkal eredményesebb lehetett volna a magáncsőd - ahogy mi akkor hívtuk és hívjuk most is , a családi csődvédelem intézményének bevezetése. (Z. Kárpát Dániel: Ti szavaztátok le! Mirő l beszélünk?) Azóta ugyanis megváltoztak a gazdasági feltételek, megváltozott az érintettek érintettségének mértéke, és megváltozott az érintettek száma is. Ezért sajnos ugyanazokkal a módszerekkel, ugyanazokkal a technikákkal ezt a problémát ma már nem le het kezelni, és ezért a családi csődvédelem intézménye egy nagyon fontos és előremutató eszköz a devizahitelesek megsegítésére, de ma már, azt kell mondanom, hogy csak egy eszköz ezek közül. Hadd hivatkozzam arra, hogy mire is gondoltunk mi annak idején, a mikor családi csődvédelemről beszéltünk, miért tekintettük ezt kiemelkedően fontosnak. Elsősorban azért, mert mindenki tudja, hogy aki ma Magyarországon elveszíti a lakását, egyúttal nagy valószínűséggel elveszíti a munkahelyét is, és ha a munkahelyét is e lveszíti, akkor a jövedelemforrását is, és így egyre kisebb esélye van arra, hogy visszatérjen a munka világába. Ha egy családfenntartóról van szó, akkor pontosan láthatjuk azt is, hogy az lesz az eredménye, hogy gyerekeit nem tudja eltartani, munkanélküli ség, akkor a családban nincs jövedelem, gyerekek akár állami gondozásba is kerülhetnek. Ez a problémakör egyre eszkalálódik, és anyagi értelemben egyre több a teher, egyfelől a családot nem tudja eltartani, gyerekeit nem tudja normálisan nevelni, és a társ adalomra rakódik át egyre több teher, hiszen akkor a társadalomnak kell megsegítenie az így szétesett család egyes tagjait. A mi elképzelésünk szerint ennek az új rendszernek három fontos szereplője lenne: a bíróság, a családbiztos és a szakosított pénzint ézet. (18.30) Mielőtt az egyes tételekről röviden szólnék, azért tudomásul kell vennünk, hogy a gazdálkodó szervezeteknek már bő másfél évtizede rendelkezésére áll a rájuk vonatkozó csődeljárás, és mi ezért gondoltuk már akkor is, hogy szükség és igény van a családi csődeljárásra, az emberek, a családok fizetésképtelensége esetén irányadó törvényi rendelkezésekre. Magyarországon még egy szempontot meg kell említenünk, ami kifejezetten fontos ebből a szempontból, nevezetesen, hogy a bérlakásállománya a laká sprivatizáció eredményeképpen kifejezetten alacsony. Ezért a társadalom rendelkezésére nem áll egy olyan lakáspuffer, hogy például így a devizahitelezés eredményeként előállt válsághelyzetet tömegesen kezelni lehetne.
